Hétfőn bevonulás -tervek, remények

Éppen mosok, készülök a bevonulásra. 
Mióta tudom, hogy bevonulok katonának (így hívom, mert így vidámabban hangzik) visszaszámolok. Meg akarok gyógyulni. Minden nap elmondom 100-szor. Imátkozom, hogy nem találnak sok rosszindulató sejtet abban amit eltávolítanak belőlem. Elképzelem, hogy olyan szép és egészséges a hónaljamnál amilyen régen volt.Nincs pukli mint most. Túl leszek rajta, és ott folytatom ahol abbahagytam. 
Lássuk csak, mitől félek a legjobban:
- nem félek mert Isten velem van, sikerülnie kell!
Amitől tartok az a következő:
-a jövő
Tudom, elég tág a fogalom, de még nem fogalmaztam meg magamban pontosan (vagy nem mertem?).
Végiggondoltam százszor ahogy bemegyek a kórházba, megismerkedem "szobatársaimmal", ahogy átöltözöm pizsamába és magamhoz ölelem a plüss állatom (ilyenkor mégiscsak kell valaki akihez bújik az ember), majd másnap jön a műtősfiú, beadják a nyugtató szurit, felfekszem a hordágyra, közben a többi beteg aggódva néz és ilyeneket súgnak: "szegényke, ilyen fiatalon". Én sajnos nem tudok rájuk nézni megnyugtatóan, mert a kontaklencsém ki kellett venni és nem látok nélküle semmit. Végigtolnak a műtőig kihalt folyosókon, betegváróban, én meg csak fekszem a zöld lepel alatt és kicsit izgulok. Illetve annyira nem is, mert már hat a nyugtató. A műtőben ide-oda rohangál a rengeteg nővér, majd jön az altatóorvos és azt mondja: "most beadom az altatót", én meg hogy "oké", mert hát ilyenkor mi bölcset mondhatna az emberfia? Az utolsó amit látok az erős fénypontok ami a lámpából áradnak és melegítik arcom. 
Mikor felkelek a terv az, hogy nem remegek, nem lesz hányingerem és nem fogok megfagyni 32 fokban 3 takaró alatt. 
Mint mondtam, nem ez az első műtétem, így kicsit könnyebb felkészülni az "ismeretlenre". 
Nem lesznek komplikációk, bonyodalmak, csak minden megy a maga jó útján, egy pukli nélkül és sok sok gonddal kevesebbel ébredek. Újra egészségessé tesznek, és én -akárhogy is fáj- örülök, mert erre vártam hónapok óta! Aztán az első akadály után jön a többi teendő..mert itt még nem lesz vége; tisztában vagyok vele