2014. április 18., péntek

Controll nap

Ma volt hosszú idők után a legrosszabb napom, Nem olyan szörnyű, inkább olyan lehangolóan rossz.
Okok:
1,  9-15 óráig vártam a gyógyszerekre.. -) pozitiv gondolkodás: hálás vagyok hogy kapok gyógyszert ami megmenti az életem
2,  Megszúrtak  -) pozitiv gondolkodás: hehe, még meg fognak egy párszor, na és? ügyes vagy, kibirod.
3,  A CT eredményem nem javult...teljes letargia -) pozitiv gondolkodás: ....., .....  :(:(:(:(:( ma a letargia napja van, holnap újra felállok, és tovább harcolok a pozitív gondolatok segítségével (pl. hogy nem romlott az eredményem) De basszus hogy gondolkodjak pozitivan, ha két férfit is ismerek, akiknek már teljesen elmúlt minden baj a gyógyszer hatására??? Megérdemlik, remek ember mindkettő, és büszke vagyok rájuk! Csak még nehezebb igy azon a bizonyos kötélen továbbmenni, és nem lenézni a mélybe...
4,  cisztikus képlet a jobb ováriumban  -) naneeeeeeeeeeeeeeee. Ez már a sírás kategória, nem bírom... Kétszer volt emiatt műtétem, senkinek nem kívánnám...
5,  és a nap fénypontja: elromlott a tabletem. Mert velem is megtörténik az, ami az emberek többségével: ha szar napod van, lehet még fokozni...

Azt kívánom, ha szeretné -legyen holnap mindenkinek jobb napja, mint amilyen ma volt-
Jó éjszakát!


2014. április 16., szerda

CT, a sokadik

Bocsanat az ekezet nelkuli leirasert...
Itt ulok a ct-n, es varom hogy sorra keruljek. Ma kulonosen izgultam, bizonyitanom kell magamnak, hiszen megigertem, hogy jobb lesz az eredmenyem mint a multkori, es mar csak jobb es jobb lehet. Fel orat vartam csak arra, hogy a beleegyezo nyilatkozatot kitolthessem. Bar most ahhoz kepest kevesen vannak, hiszen van ulohely. Elottem mar harom akut beteget toltak be, egyik egy helyes korombeli fiu toloszekben. Nem morgolodom, orulok, hogy nem en vagyok az az akut beteg...en csak kontrollra jottem. Az atlageletkort még mindig lefele huzom, bar latni lehet par harmincast rajtam kivul. Engem megneznek, mert huszasnak nezek ki. Jo, lehet csak en gondolom ezt. 
En altalaban at szoktam menni egy masik helyre a varakozas ideje alatt, ahol egyedul lehetek, betegiszonyom van. Itt nincs szemelyiseg vedelem, meg ilyenek, mindenki hall es tud mindent a masikrol. Van par ismeros arc. Naponta szaz beteg fordul meg itt. 

Egy kancso izesitett vizet kell meginnom, kb. egy-masfel ora alatt, szornyu ize van es nagyon sok. Arra szolgal, hogy a kontrasztanyag ami benne van tisztabb kepet adjon atvilagitas soran. 
Tiz perc mulva: Jott megint egy toloszekes beteg. Szerintem sosem vegzek. Addig leirom mi zajlik a ct-n: 
Amikor a varva vart szam kivillan a kijelzon, beviszem a kis kancsomat egy helyisegbe, ahol-ha szerencsem van- a kedves noverke fogad. Tunderi no, megnyugszom mikor latom. Felulrol le kell venni minden femet, pl. csat, melltarto, stb majd vissza lehet venni a ruhat. Beteszik a branurt, ez egy tu, amihez fogjak a kontrasztanyagos infuziot kotni. Majd ujabb par perc varakozas, ujabb 2dl viz ivas, hogy a gyombromba is legyen kontrasztanyag, majd behivnak. Le kell tolnin a gatyot, mivel nekem fej nyak mellkas medence ct-m van. Becsukjak az ajtot, majd jon a hang, hogy vegyen levegot, es tartsa bent, meg most kiengedgeti. 2-3 perc ide-oda huzkodas utan jon a kontrasztanyag venaba, amitol meleget erzek a szamban, az ujjaimban es nagyon pisilni kell. Utalom. Aztan vege. Amit szeretek. Irany ki, a szabadsag felé...

2014. április 13., vasárnap

Nap hogy is volnék bejegyzés -vasárnap, a következő

A múlt hét vasárnap esti hőemelkedés, nyűg baj másnapra elmúlt, bringával mentem dolgozni. A talpamon lévő puklik voltak a legtovább velem, pár napig. Szerdán már tudtam menni tornázni is.
 
Vágattam a hajamból így nem látszik, hogyha sok kihullik. Nem látom, így kicsit jobb érzés. A bőrömön a piros pontok még mindig erősen látszanak, de a ruha eltakarja, így szintén nem probléma. A hangulatom mostanában jó, segítenek a pozitív gondolatok, képzelgések a jó dolgokról. Annyira elhiszem, átérzem, hogy segít a nap szépségét meglátni. Sokkal jobb, hogy nem kell a kórház közelébe se mennem napokig, hetekig. 
A hétvégén sokat voltam kint, a napon, kerti munka, kutyasétáltatás, biciklizés, sajnos ez meg is látszik, nem voltam elég óvatos, és leégett a fülem, szám, kéz- és arcbőröm. Fenisztillel kentem, de el kellett mennem gyógyszertárba, hogy vegyek valami mást, így Paneltol-t javasoltak, 1200Ft, hab amit a fájó területre kell kenni, és segít (gondolom) a gyógyulásban. Egyelőre nem hólyagos, de este szerintem nem fogok tudni a fülemen aludni.

A szememet UV szűrős kontaklencsével védem, és napszemüveget veszek. A fejemre vettem kedves kis kalapot, de még szoknom kell, inkább baseball párti vagyok.
A bőröm is nagyon hámlik, főleg a hasi régióban, kenem ahogy csak tudom testápolóval.
Május elején el fogunk utazni 1 hétre "nyaralni". Úgy döntöttem most menjünk, amíg nem olyan erős a nap (már akinek) és tudunk kicsit kettesben lenni a párommal, elfeledhetjük a gondokat, pihenhetünk, kikpacsolódhatunk. Már azt sem tudom hogy kell egy teljes hétig pihenni, remélem minden rendben fog menni, viszek csomó gyógyszert, védő öltözetet, és tuti jó kikapcsolódás lesz, már nagyon várom!

2014. április 6., vasárnap

Napi hogy is volnék bejegyzések - vasárnap

Tegnap voltam bringázni (ami nem újdonság, mert a kutyával is rendszeresen járok és imádjuk ezt a fajta kikapcsolódást), kb 20 km-t tekertem, ebből nagyjából 10km-t normál tempóban a többit nagyon lassan.
A fehér placebo/gyógyszerből még 3db van hátra aztán 1 hét szünet.
A ciklusom 4. napján tartok.

Ezeket csak azért írom le, mert azt figyelem milyen tényezők befolyásolják azt, hogy 2-3 hét teljesen jó közérzet és fizikai állapot után estére előjöttek a "puklik" a karomon főként, de a vádlimon is, érzékeny a bőröm érintésre, a hátam leszakad, ólomnak érzem a lábam, nyűgös vagyok, és fáradt.

1. kép: a piros "puklik" amik lehet hogy izomcsomók?? Nem tudja senki... érintésre fájdalmas, 1-4 nap alatt általában elmúlik (szteroid segít nagyobb dózisban)

2. kép: A kézfejem már javult, nem olyan vörös,és duzzadt, nem kenhettem naptejjel eléggé vagy lemostam mikor kezet mostam, így kicsit megpörkölődött. Néha fájt, feszült a bőr, de nem lett súlyosabb szerencsére.

3. kép: a combomon ilyen a bőr, olyan mintha gyantáznám, apró pontocskák, állítólag szintén a venurafenib mellékhatása. A dokinő azt mondta hidratáljam, valamilyen illat és szinezékmentes hidratálóval. Én igyekszem olyanokat venni amik ugyan drágábbak de ilyenektől mentesek. Sokáig jók, és természetes hatóanyagokat tartalmaz.


Most lefekszem és reménykedem hogy holnapra elmúlnak a fájdalmak, nincs már bérletem, így bringával terveztem munkába járni..

Mostanában nagyon sokat álmodok rosszat, betegséggel, halállal, vagy én vagyok beteg vagy a szeretteim. Olyankor kimegyek hajnalban kicsit megnyugodni, és reggel hallgatok egy kis meditációt.

Kívánok mindenkinek jó éjszakát, és egészséget!

2014. április 3., csütörtök

Napi hogy is volnék bejegyzések -csütörtök, de már április

Az elmúlt pár hétben átvészeltem egy rövid kis depressziót (pár napos, ne szólj hozzám típusú), olyankor gyengébbnek is éreztem magam fizikailag, fáradékonyabbnak, kedvetlenebbnek. Ez a fehér gyógyszer szünetmentes hetében volt. Majd erőre kaptam és azóta kopp-kopp jól voltam. Energikus, fitt, mondjuk ez annak is köszönhető szerintem hogy sok időt töltök a szabadban ( nem a napon) és heti 4szer dolgozom, így a számomra fontos dolgokra tudok koncentrálni, illetve, hogy szabadságon is voltam. Próbálom megtanulni a semmittevést, élvezni azt, hogy nincs programom, nem félni a csendtől, nem elnyomni a belső hangokat. Amik mostmár megszüntek, betudható annak, hogy megszabadultam a titkaimtól, nem teszek olyat amit megbánnék, egyszerűen csak élvezni tudom a csendet. Még most is van, hogy félek, hogy nem tudom irányítani az életem, vicces, hogy ez akkor is így volt régebben is, mikor tudtam volna. Rájöttem mi a különbség, látom, hogy igenis képes vagyok tenni érte, ha igazán akarok. És hinnem kell benne.
Próbálom azokat a dolgokat tenni, amiket eddig is szerettem, és még több dolgot kitalálni amik új boldogságot hoznak. Nagyon érzékeny vagyok egyébként, még érzékenyebb mint régebben, képes vagyok bármikor bármiért sírni. Nagyon nem bírom az agressziót, pl. a TV-ben, hamar érzem, hogy a pulzusom megemelkedik, és szaporán kezd verni a szívem, ha kicsit izgulok akkor is. Reggelente meditációs zenére kelek, illetve youtube-on lehet hallgatni különböző gyógyulást segítő meditációs szöveget, ami szerintem nagyon jó, legalábbis segít elengedni a betegséget, ezeket szívből ajánlom, az első kettőben beszélnek is, a második kettő pedig csak zene:


Hétvégén szenvedtem el az első nagyobbacska leégésemet, a jobb kézfejemen. Az a durva, hogy nem azonnal jött elő, hanem fokozatosan, és remélem ma van a csúcspontja. Jelenleg duzzadt (mintha ödémás lenne) és vörös. Lehet, hogy allergia, vagy ödéma, de én arra tippelek, hogy égés. Nem tudom, de kenegetem Fenistil krémmel és körömvirággal. Mai felkelésnél a talpamon éreztem, valamiért, hogy fáj, ami hamar elmúlt szerencsére. A nyűgösséget leszámítva rendben vagyok, muskátlit ültettem, bringáztam, szóval aktívan teltek a hetek.