Pár napja egyre fáradtabb vagyok, alig tudom magam bevonszolni munkába, szeretnék mindig aludni. Mivel van "okom" a fáradságra, hát engedek neki. Legalább gyorsabban telnek a napok augusztus 6-ig.
Régebben fittyet hánytam a fáradságra, pedig akkor is voltam fáradt, de nem érdekelt. Örökmozgó voltam/vagyok, imádok jönni menni, volt hogy megkérdezték hogy bírom. Aerobic, tánc, buli, séta, koncert, kirándulás. Hétköznap sem ülhettem tétlenül, mindig akadt valami tennivaló; egyedül vagy valakivel.
Imádok utazni, mindig találtam lehetőséget meglátogatni valamelyik várost, országot, persze minimális költségből. Ha nem külföld, akkor fel a hegyekbe, el a tóhoz, csodálni a tájat, megismerni mindent ami körülöttem van. Kétszer fél évet éltem külföldön. Mindent látni akartam és mindent azonnal. "Amit ma megtehetsz..." - ez volt a mottóm, próbáltam a maximumot kihozni az életből.
És most mi vár rám??! Hibernáció, visszavonulás az élettől. Feladatom év alatt megtanulni hogyan lehet/kell lazítani, pihenni, értékelni az otthon pihenéssel olvasással, a szeretteimmel töltött napokat. Amikre eddig nem adtam időt és talán hiba volt. De visszatérek! Visszatér az az örökmozgó mindenre kíváncsi és nyitott lány, aki mindig be volt sózva, kereste és látta az élet szép oldalát; de már úgy hogy tudja értékelni ha megáll körülötte az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése