2012. október 26., péntek

Aggodalom

Munka után Á megnézte a hasam, mert már egy ideje elég keménynek éreztem. Megtapogatta és talált valamit. Ez meg mi? -kérdezte. És egy kis csomócskát éreztünk az alhasamnál. Már volt petefészekcisztám, rögtön az volt az első gondolatom, hogy „remek, megint van egy”. De mivel fogamzásgátlót szedek pont emiatt, és ezáltal nincs peteérésem ami eredményeképp nem is lehet ki nem durranó pete ami cisztává alakulna, igy ezt hamar kizártam. Akkor mi? Nem lehet más csak nyirokcsomó!! Jaj, ne! Nem akarok mindent elölről kezdeni! Nem akarom, hogy megint műtsenek, hogy újra kezdődjön az egész, mikor olyan kitartóan haladok előre, nem történhet meg újra velem!
Mivel fájt az alhasam, így elkezdtem reménykedni hátha felfázás vagy nőgyógyászati probléma okozza a duzzanatot. Kicsi volt az esély, mert különösebb rosszulétet, lázat nem éreztem ezeken kívül. De esély az akármilyen pici is, esély marad. Elmentem urológushoz délben SZTK-ba. Szánalmasan viselkedett a doktor úr, majdnem kitett az ajtón, hogy menjek már, mert fél órával zárás előtt mentem. Felöltözve, aktatáskával a kezében hallgatott, majd kértem, hogy csak 3 perc, nézze már meg a hasam UH-n. Feláldozta magát és tekert kettőt a hasamon a géppel. Kért vizelet tenyésztést (felfázás esélye miatt) és írt Uh-ra beutalót majd elment. Kérdeztem, hogy lát-e valamit, de még egy korrekt válaszra se méltatott. Nem nyugodtam meg.
Este elmentünk Á-val nőgyógyászhoz, még nem jártam itt, magándoki, de muszáj volt sürgősen még egy szakvéleményt kérnem. 1 óra várakozás után(!) fogadott. Valóban kedves volt, de az, hogy 15 percért kért 21ezer Ft-ot felháborítónak tartom! Konzultációért, azaz hogy elmondtam mi a bajom 5000Ft-ot kért. 3000Ft-ért vett le mintát és megállapította, hogy nyirokcsomóduzzanatom van (ami végül kiderül, hogy nem volt helyes diagnózis). 10 000Ft-ért kitenyésztik a mintát. Újabb 3000Ft-ért kértem, hogy Uh-on nézzen meg. Semmi kórosat nem látott. 5 perc beszélgetés, egy hibás szakvélemény, és tenyésztés, amit nem is ő csinál eredménye a zsebében 21ezer Ft.Persze számla nélkül. Én ezért majdnem két napot dolgozom! Sajnos a nők ki vannak szolgáltatva ennek. Vagy fizetünk és emberszámba vesznek, vagy sztk-ba megyünk és tűrjük a megalázástatásokat. Az viszont tény, hogy a választás a miénk. Nekem mindkét helyről megvan a tapasztalatom és a véleményem. 
Nem nyugodtam meg, sőt! Vártam a másnapot, hogy elmehessek a bőrgyógyászomhoz, aki végre megmondja mi a bajom valójában..

Ma voltam a dokimnál. Eddig nem bírtam őt annyira, de az előző napok eseményei után rá kell jöjjek, még mindig ő foglalkozik a legjobban és legtöbbet velem, pedig nem is kap pénzt. Úgy döntöttem, adni fogok neki hálám jeléül valamit ha sikeresen túl leszünk ezen az egész rémálmon.
7:35kor megérkeztem. 7:45-kor behívott. Megnyomkodta a hasam és közölte, semmi kóros. Kicsit megnyugodtam. Megnyomkodta valami idegen pasi is, ő is azt mondta, hogy semmi bajom, így nem érdekelt kicsoda. Több szem biztosabban és jobban is lát ugye. Kértem, hogy küldjön el UH-ra mert szeretnék megnyugodni. 8:20kor nálam volt a beutaló, lebeszélte az ottani dokival. Addig olvasgattam a könyvem, amiről már meséltem. Mindig erőssé tesz és reménykedővé. Kicsit nyugodtabban mentem a sokadik UH-ra, és nem törődtem azzal, hogy még munkába is kell mennem ezután, akármi is lesz. Nem is bíztam benne, de 8:50kor behívtak. Egy fiatal lány volt az orvos, talán 3 évvel idősebb nálam, hasonlított is rám. Csóválta a fejét mikor látta a születési dátumom. Elkezdtük nézni a profi gépen a profi cuccokkal a belsőségeimet. Máj, lép, méh, majd jött az izgalmas rész- nagyon izgultam. És nagyon boldog voltam mikor közölte, csak a bélrendszerem nem okés, és azt érezni, látni. Végre megnyugodtam, együtt örült velem a doki is.

Már annyi de annyi orvosnál jártam, annyi de annyi Uh-ot csináltak életemben, hogy igazából annak örülnék nagyon de nagyon, ha egyszer nem azért járnék ott és sikítanék föl, hogy nincs csomóm meg daganatom, hanem amiért egy átlagos, egészséges, szerencsés és boldog nő szokott. Az lenne életem egyik legszebb napja.


Kemoterápia II.

A keddi kezelés elég „viccesen” zajlott, mivel szoba nem volt fenntartva nekem, csak egy „átutazó” ágy, ahova más kemóssal együtt, illetve egymás után befeküdtünk, megkaptuk a kezelést és a viszontlátásra. Mondhatni: Take and go! A végén, mikor kisétáltam, egy nővér sem kérdezte meg hogy vagyok. Mindegy, jobb is igy, gyorsan túl voltam rajta és otthon hajthattam álomra a fejem. A vénásan adott gyógyszer most 1 óra alatt folyt le (5 dózis egyben),a karom jobban bírta mint múltkor. Viszont alig tudtam utána hazamenni taxival. Egész este pihentem,gyengének éreztem magam, és hányingerem volt.
Az első pár napon -úgy emlékszem- nem volt ezen kívül különösebb bajom. Fáradt voltam mint mindig, már az is eléggé megterhel, hogy munka után minden egyes nap be kell utazzak a városba sugárkezelésre, mire haza érek már fél8. A régi énemmel ellentétben nem vágyom másra ezután, mint lefürdeni és befeküdni a meleg ágyba.

Az ezt követő hosszú hétvégére elterveztem mindent. Ki akartam használni a jó időt és napsütést amennyire csak lehet. Be volt tervezve biciklitúra, séta, ebédek, és a többi és a többi.
Egyik nap éjjel viszont arra keltem, nagyon fáj a hasam. Reggel fel akartam kelni, de ahogy felálltam, elkezdtem remegni, izzadni, és alig kaptam levegőt. Azt hittem hányni fogok. Eljött az ideje és felnyitottam az első- doktornő által hányingerre adott- szájban azonnal aldódó gyógyszert. Pillanatok alatt hatott és megmentett egy kellemetlen esettől. Nem tudtam pontosan megmondani hol fájt, az alhasam, vagy a gyomrom, egy nagy gombócnak éreztem az egészet. Azon a napon főleg feküdtem. Így kezdődött, ami azóta is napi szinten meglátogat, hosszabb vagy rövidebb időre. Azt hiszem tönkretette a kezelés a gyomrom. Sosem volt erős, máskor is nagyon jól éreztem a szagokat és a gyomrom is fájdogált. Most azonban talán még ennél is jobban érzek minden illatot és zavar, de lehet csak azért, mert mindentől hányingerem lesz. Nem igazán tudok enni, csak édeset és finomat kívánnék, nehéz beletörődni a bio eledelbe ami- valljuk be- sehol sincs egy jó mekitől, csokihegytől, fagyitól, stb. A túrórudi feledteti velem a kínokat, attól mindig felvidulok, főleg akkor ha nyerek is még egyet.. :)

2012. október 11., csütörtök

S és K

S-nek hívom a sugárkezelést és K-nak a kemoterápiát, mert kimondva félelmetesek, rövidítve viszont bármi lehet. S mint süti, séta, suli, s-zeretlek. K mint ...k-val nincs sok szép szó. Hmm, csak a krumpli és a káposzta jutott eszembe, meg a kedd.
Lassan túl leszek egy heti S adagon, és már csak 3 hét van hátra (félig legyen teli a pohár- az hogy még 3 hét van hátra rossz hozzáállás). Még nem piros a bőröm, és nem is fáj. Bepantennel kell kennem, este fürdés után vékonyan, minden nap. És a dezodort elfelejteni, hintőport használok. Szóval van vele macera, de nem vészes. Mivel mindig ugyanabban az időpontban járok már ismerem a társaimat, akik ugyanabban az időpontban jönnek mint én, ugyanoda fekszenek fel mint én, és ugyanazt érzik mint én. Lehet betegebbek, lehet nem. Nem tudjuk egymásról csak azt, most társak vagyunk akik egy célért küzdenek.
Ha Á-val el akarjuk viccelni a dolgokat, és rápillant a berajzolt x-eimre, azt mondjuk én vagyok az X, az x-factórból. Tele vagyok rajzolva, körbe-körbe, és ha már kopik, szólok erősítsék meg. Odafigyelnek arra, hogy megfelelő körülmények között várjunk, a váró szépen kialakított virágokkal teli, megy a tv és zene is szokott lenni. A várakozás pedig nem haladja meg a 15 percet. Ami kiborít az a városon való áthaladás ami nem kevesebb mint 45 perc csak oda, és 30 perc haza. Ez az idő normál esetben és nem dugóban ülve 20 percet tenne ki.

K-ra kedden fogok menni. Ez lesz a második és egyben az utolsó alkalom. Tartok tőle, mert a múltkori alkalom sem telt el könnyek nélkül. Pont most hivott az osztályról egy nővérke, hogy akkor kedd, ugye nem felejtettem el? Én meg hogy: „lehet ezt elfelejteni?” Azért megköszöntem, hogy szólt. Az ágyam biztosítva, bár mondtam neki, hogy a dokim szerint nem kell bent maradnom éjszakára. Másnap dolgozni kell jönni, és Á is otthon vár. Reméljük nem lesz baj. Munkába azért megyek be, mert ugyan nem lenne muszáj és a körzeti orvos azt mondta, csak odacsörgök és már ki is irnak, bármennyi időre (ez a betegség hallatán ilyesfajta akadályok már nem léteznek). De én nem akarok szabadságon lenni. Nem jó egyedül, nem jó túl sokat gondolkodni, kell a testemnek és a lelkemnek is az, hogy elfoglaljam magam, mozogjak, dolgozzak, éljem az életem ahogy eddig.
Voltam pár napja vérvételen, amiből látni fogjuk, hogy károsította-e a véremet, vagy májamat a K. Remélem nem. Bár pár napja gyengébb vagyok, úgy kell érteni, hogy többet aludnék és feküdnék, de betegnek nem érzem magam. Néha meg-megszédülök, az kicsit fura, de sem az életkedvem nem változott (ingadozik ahogy eddigJ) sem a súlyom nem csökkent, jó az étvágyam (a néha előtörő hányingeren kivül, de nem vészes, régen is érzékeny voltam szagokra).
A múltkori kezelésnél nagyon nagyon fájt ahogy az infuziót kaptam, a karom alig bírta a beléáramló anyagot, azt hittem leesik. És ugye kétszer is megszúrnak, egyszer reggel egy normál vérvétel, és délután az infúzió. Szerintem már csak ezután fogok írni, kicsit félek, hogy ez a második lökés (5napi adagot kapok meg egy napon) mennyire lesz hatással a szervezetemre. Még 3 hét és ezeken túl leszek!

Aztán jöhet a következő lépés...

2012. október 8., hétfő

Kép a műtét helyéről és a sugárterápiás jelölésről


Még jól látszik a hónaljamnál a nyirokcsomók eltávolítási helye, kb. 7cm hosszú műtéti heg -2 hónapos.
Az "x" jel a határa a sugárterápiás kezelés alkalmával a besugárzott területnek.

Könyvajánló

David Servan- Schreiber: A rák ellen (egy új életmód)

Az író maga orvos, akinél teljesen véletlenül fedezték fel a rákot: agydaganata lett 31 évesen. Jelenleg gyógyult, és saját tapasztalatait mint orvos és mint beteg osztja meg az olvasókkal. Pozitív gondolkodása, életkedve, a sok tény, és információ nem hagyja, hogy letegyem a könyvet. Érzem, minden amit ír és amiben hisz nekem is segíteni fog. Hiszen tudok hinni egy olyan embernek, aki mint orvos látta a betegeket, és mint beteg látta az érem másik oldalát, megértette milyen mikor az orvos azt mondja: "nem tud mit tenni". És milyen jó az amikor reményt adhat a betegneknek különböző életmódjavító tanácsaival, amivel rengeteget foglalkozott a későbbiekben. -ajánlom a könyvet mindenkinek.

Aktuális közérzet (ami naponta változhat)

Az, hogy tudom, már nem kell műteni, és a testemben sincs semmi ami nem oda való- megnyugtat és megerősít. Persze felbuggyan a kérdés és a bizonytalanság időről időre: előjön-e, előjöhet-e még?! Ami után általában sikerül megnyugtatni magam: az egész élet nem telhet rettegésben, mi van ha elhiszem, hogy jól vagyok, jól leszek és pont..! Megkérdezem magamtól: megteszel mindent? És azt válaszolom: ha az eddigi életem 0%-os azaz ilyen élet mellett megtalált ez a betegség, akkor most (a könyvek alapján) 80%-ra felfejlesztettem a saját magamra való odafigyelést. Még 4,5 hétig rombolom a testem sugárkezeléssel és kemoterápiával, és úgy sejtem leszek még rosszabbul is (most csak néha megszédülök, vagy gyengébbnek érzem magam) de az immunrendszerem mindig is erős volt, remélem minden nehézség nélkül fog eljönni a vége. Csírájában pusztul el minden rossz sejt! És lehet jók is közülük..., de termelődnek újak akik még jobbak lesznek mint azelőtt, hiszen jobban is élek! Az interferon injekciók pedig segítenek, hogy azon sejtjeim amiknek feladatuk lenne megakadályozni ezen betegség kialakulását aktivizálják magukat és jól működjenek. Mindemellett pedig így élem életem:
-kerülöm a stresszt, megtanultam nem felhúzni magam dolgokon. Az átlagos napi közérzetem a pár évvel ezelőttihez képest százszor jobb
-nem dohányzom, nem iszom
-ugyan eddig nagyon sokat mozogtam (aerobic, fitt-box) most ezeket leváltottam jóval könnyebb ám talán hasznosabb sportokra mint a túrázás (séta friss levegőn) és a biciglizés
-gyógyszert nem szedek, csak culevitet amit már fél éve beiktattam az életembe és még vagy egy évig tervezek szedni. Béres csepp: napi *20 csepp – a mesterséges támogatókból elég ennyi egyelőre
-sok gyümölcs (főleg alma, banán, barack), illetve 100% bioitalok, zöldség vagy gyümölcs (feketeribizli, cékla)- minden nap 2dl reggel felkelés után
-kevés hús, az is fehér (hal vagy csirke)
-kevés cukor, semmi üditő, kevés édesség (valaki adjon egy csokit!- ezt nagyon nehéz kibírni..)
-biodió, biokozmetikumok, bioszappan – ki tudja, hátha ezzel is megóvom a bőröm és a testem a kemikáliáktól
Jó érzés, hogy teszek és tehetek valamit magamért, ha igaz ha nem , hogy az életmódváltás segít- én hiszek benne, hiszen hinni kell!! Pár éve el sem hittem volna, hogy ekkora változáson megyek át. Kár, hogy kellett ez a betegség, hogy elérjek ide.

2012. október 5., péntek

Sugárkezelés -első hét

Nem volt pihenésre idő, még aznap mentem 5-re sugárkezelésre. Ehhez 4kor el kellett indulni a munkahelyemről, igy hamarabb is mentem be reggel. A doktornő 35 percet késett. Előttem volt egy beteg aki 30 percet volt bent, majd még 30 percre eltünt a doktornő egy másik beteggel, aki később jött mint én, de a széles mosoly alapján jutalomban részesülhetett tőle. Volt egy tolókocsis sürgősen beesett beteg, akit szintén előttem ment be. Én már nem is idegeskedtem, tudtam, hogy ha úgy vesszük egészséges vagyok, tudtam, hogy az a jó ha nem engem hivnak be elsőnek, mert nem én vagyok a legbetegebb, hogy Á vár az egyik kedvenc beülős és táncolós helyemen 8-kor, és ha most beállítják a szimulátorban a mérési adatokat, többet nem kell itt várnom erre a nőre. Már csak a legvégén, 5 hét múlva, de az még odébb van. Olvasgattam, sétálgattam a szabadban, nem bírok bent ülni a kórházban hosszú ideig. Kerestem hasonló korú embereket, mint én, de nem igazán voltak, vagy ha voltak, csak kisérők. Én is úgy tettem, mintha kisérnék valakit, jobb érzés volt.
Végül én következtem. Egyszer mindennek eljön az ideje. A doktornő még sehol nem volt, de az asszisztens nő nagyon aranyos és empatikus volt, elbeszélgetett velem, én pedig tudtam kérdezni. Fel kellett feküdnöm egy ágyra amit tudtak emelni, ide-oda mozgatni, felettem pedig egy mozgatható, kb 1m2 nagyságú „doboz” ami bemérte honnan indul a sugár és meddig kell adni. A hónalji nyirokcsomókat, és a következő útbaeső nyirokcsomókat ( a szegycsont-nyak felé) vették bele és telerajzolgattak mindenféle jelekkel, amit ugye nem szabad lemosni, igy garbóban járhatok 5 hétig. Még jó, hogy kezd hűvös lenni. Meg már megszokták a többiek, szeretem a garbókat, gyakran hordom  mindenféle színben kiegészítővel.
A szimulációs szoba után következett a PrimusII- nek elnevezett váró, és az éles bevetés. Már negyed 8 volt mire behívtak. Elkisértek a teljesen ugyanolyan gépig mint az előző, ahova felfeküdtem. Gondot okozott ugyanolyan pózt felvennem, hogy a berajzolt x-ek ugyanott legyenek mint azelőtt..de megoldottuk végül. Becsukták az ajtót és ott hagytak kb. 5 percig amig én becsuktam a szemem és mindenféle fura hangot hallottam és mintha piros lett volna körülöttem minden. Elképzeltem, ahogy a sugár csak a rossz sejteket támadja, a jókat nem, de állítólag a jókat is támadja..ami utána újra generálódik. Nem éreztem semmit, se fájdalmat, se bizsergést. most minden nap ezért az 5 percért fogok utazni 1 órát 18:30kor. A lényeg, hogy elérje a célját. Megünnepeltük dicső győzelmem a daganat felett este, én ugyan alkoholmentes koktéllal, de Á két koktéltól berugott, és ez visszahozta kicsit a régi időket, amikor még minden rendben volt.., és alkohol nélkül is teljesen jól éreztem magam!

Az eredmény – már megint

Ott hagytam abba a törénetem leírását, hogy elegem van.
Ez a következők miatt is igaz: pénteken ugye elmentem CT-re ami után a bőrgyógyászom azt mondta menjek be hétfőn délután, mert meg lesz az eredmény és aszerint cselekszünk. Műtét vagy sugárkezelés. Egész hétfő délelőtt hívtam telefonon, mert gyanús volt hogy kész lesz-e az eredmény, de nem vette fel. A CT-n azt mondták még nincs kész...de ahhoz hogy el tudjak menni kora délután a korházba, betegszabira kellett magam kérni, amihez 2,5 órát ültem a körzeti orvos rendelőben (nem is akarom tudni hány bacival találkoztam). Majd mikor odamentem közölték (úgy hogy kértem hivják már fel a doktornőt) hogy nincs meg az eremény. Hát köszönöm. Alig vártam kiérni a szabad levegőre.
2-től kezdődött a nap jó része, sétáltam, vásárolgattam, megittam egy kávét és néztem a járókelőket, lefeküdtem a fűbe kacsákat nézegetni..élveztem minden pillanatot. Muszáj volt kompenzálni valahogy boldogsággal a napot.
Csütörtökig igértette meg a sugárkezelős doki a bőrgyógyászommal, hogy szól nekem mi a helyzet. Hát szólt?! Dehogyis! És még ő volt felháborodva nem ugrok a nyakába mikor nagy nehezen, többszöri próbálkozásra, több ember lecseszése után közölte a hirt: nem láttak a CT-n semmi eltérőt. Szóval: NEM LÁTTAK A CT-N SEMMI ROSSZAT!!! Éljen! Már régóta az első jó hir! Persze addigra annyira kikészültem, hogy fel sem fogtam az egészet. De estére sikerült... :-)