2014. szeptember 27., szombat

Gondolatok

Mostanában foglalkoztat a halál gondolata. Nem feltétlen depressziós hangulatban, egyszerűen mint fogalom, tény, út. Ahova mindenki tart, mégha a cél nem is az.
Gondolkodom azon vajon mit tennék utolsó hónapjaimban a Földön. Vajon minden időmet utazással tölteném? Vagy a szeretteimmel? Vagy egyedül elvonulva mindenkitől? Erre csak akkor fogok rájönni, amikor már a kérdés nem kérdés, hanem kijelentés. Mindig is időhiánnyal küzdöttem. Akkor voltam "szabad" ha időm volt mint a tenger. És még akkor is volt, hogy siettem, mert féltem nem leszek kész időben...Mi lenne akkor ha tudnám, az időm véges? Hogy dolgoznám fel, kapkodnék-e, vagy tudnám mit kell tennem? Tudom, hogy eltervezni nem lehet, legalábbis nem hiszem, hogy készen lennék rá. 
Néha csak azzal telnek el órák, hogy ülök a kertemben, és nézek fel az égre, nézem a felhőket, virágokat, madarakat. És akkor nyugodt vagyok. Nem sajnálom erre az időt. 
Sajnálnám viszont, hogy nem tudtam nagy dolgokat véghezvinni az életben. Már arról lemondtam, hogy hős legyek. A hősök általában mindig mártírok, és a mártírok korán meghalnak, szerelmi bánatban, háborúban, másokért feláldozva magukat. Én mégis szívesen hagynék magam után valami maradandót. De nem vagyok kiemelkedő semmiben. 
Egyedül egy gyerek tűnik úgy, hogy megadná azt, hogy maradjon a világon valami belőlem. Kérdés, hogyha lehetne, akkor is képes lennék olyan önző lépésre, hogy e világra szüljek valakit. Mert ez a világ nekem nem tűnik olyan helynek, ahol szívesen hagynám őt. És egyre inkább nem az... még egy véres filmet sem vagyok képes végignézni. Fáj, hogy a világ maga is ilyen, és az nem film. Szeretem a buborékom, amiben próbálok élni. Kizárok minden negatív dolgot, a kiabálást, agressziót, csalást, fájdalmat -nem akarok róluk tudni. Helyes-e ilyen nem valós képben élni, nem tudom.
Minap láttam egy filmet. Arról szólt, hogy a régi világot eltörölték, és helyette, egy teljesen új, szabályokkal telit hoztak létre. A címe az volt: az emlékek őre. Az új világban mindenki egyenlő volt, nem voltak gazdagok, szegények, nem volt irigység, gyilkolás, és kapzsiság. Nem is tudták mi az. Mint ahogy azt sem, mi az a szeretet. Az érzelmeket teljesen kizárták, így mindenki egy nagy egységben élt egymással. Feltettem magamnak azt a kérdést, melyik a jobb. Egy monoton, érzelmek nélküli élet vagy egy sok fenttel és lenttel tarkított? Régen egyértelműen elitéltem azokat, akik egy  monoton életet élnek. Akiknek nincs izgalom az életükben, azt hiszik hogy boldogok, pedig csak nem élik meg az életet ahhoz, hogy lássák, milyen sok minden van még a világban, Viszont, hogy nem élik meg, nem is hiányzik nekik sok minden. Ami nem hiányzik nem fáj. Már irigylem őket. És az érzelmek nélküli monoton világot választanám, ahol mindenki egyenlő és testvériség uralkodik. Nem akarnék mást, vagy többet mint ami jutott. Nem is hiányozna, mert nem tudnám mi az.

2014. szeptember 8., hétfő

A hétvége



Nincs jó kedvem, túl sok fizikai változást nem érzek magamon, talán fáradtabb vagyok, kicsit szédülök, de ennyi. Minden fájdalom ami eddig volt, vissza is tért.
Szedek két féle gombát, immunerősítőnek, meg valami teát iszom, az ember ilyenkor minden elhisz és el akar hinni, hogy segít neki. Rossz csak nem lehet. Szedek C- vitamint, és reggelente szoktam vese teát inni és máriatövist szedni a májamra. Most kell megint fájdalomcsillapító a karomra, és nagyon idegesít, hogy nem tudok semmilyen fizikai terhelést csinálni vele amit szeretnék, mint pl. kertben metszés, kert ásás, vasalás, takarítás, tánc, aerobic. Ha megerőltetem, azonnal érzem is.


KEMOTERÁPIA



Egy nem beteg azt mondaná: szegényke!!
Egy beteg azt mondja: amíg van választás addig remény is van!

Mivel már több hete ezzel álmodtam, felkészültnek éreztem magam.
Persze nagyon izgultam, féltem, de talán kevésbé, mint más tenné. Annyi mindenen túl voltam már, annyi mindenen keresztül mentem,  hogy talán ez a szakasza az életemnek is megvalósítható, végigvihető lesz, hiszen sokan vannak hasonló cipőben, és igazából ők a hősök, nem más! Hihetetlen mennyi mindent kibírnak, megtesznek, mennyire hisznek és akarnak, köztük én is.

395mg Dycarbazine, alap szer melanomára. Nem érdemes utána nézni a neten, mert elég rosszakat írnak róla. De hát ez nem egy nyaralás, ahol az a kérdés, akarsz-e Mallorcáról Ibizára menni, mert ott elég rossz a közlekedés, vagy inkább maradsz Mallorcán és megnézed a látnivalókat. Itt nincs választás. Itt nincs opció. Ez van. Tetszik, nem tetszik. Miért pont ne te lennél az akinek beválik? Úgy élni és meghalni, hogy sosem csináltad "végig", nem tettél meg mindent talán lehetetlen és megbocsáthatatlan. Neked és a szeretteidnek.
20 percig folyik. Kicsit lüktet a vénám. Arra gondolok valaki a drogokat önkényesen magának adja vénába.  Nem érzek semmit. Utána sem. Mondhatni jól vagyok.
1. nap: fáj a jobb oldali mellizmomnál (?) fáj a jobb vállam, karom, lapockám. Valószínűleg megerőltettem torna közben (mert nekem ugye oda is kell járni) így a műtött karom nehezebben regenerálóik. Már vagy 2 hete fáj. Bal oldalt a csípőmnél alig érezhető fájdalom. Azért érdemes megemlíteni, mert 1 éve ilyen tünettel mentem vissza a dokihoz. Havi előtti fájdalom.
Az első dózis után erősebb fájdalmat éreztem a jobb oldali mellkasizmomnál ami aztán elmúlt.
2. nap: a dózis után erősebb fájdalmat éreztem a bal oldali csípőmnél, ami aztán elmúlt.
3. nap: már nem fáj a jobb karom annyira, ma már nem vettem be rá fájdalomcsillapítót, tegnap este óta B1 vitamint szedek. Székrekedés.
4. nap: egyre nehezebben bírom a szúrásokat, ma 3szor szúrtak. Ráadásul fele annyira csökken a vénák száma, mert a jobb kezemet a nyirokcsomó műtét miatt nem lehet szúrni. Fáj, ahogy az infúzió megy a vénámba, állítólag vénagörcsöt okozhat. De letelt a 20 perc, és ez is megvolt.
Alig tudok hazamenni annyira görcsöl a hasam, muszáj hashajtót beszednem. Egész napos szenvedés, először a székrekedés, majd a hasmenés miatt.
5. nap: nagyon nem akaródzik bemenni, majdnem el si késtem. Szerencsére annál jobb volt, rosszra készültem, nem volt vészes, most nem fájt semmi. A karomban a fájdalom kedden volt a leggyengébb, mostanra érzem úja. Sajnos.




Összehasonlítva a venurafenib első dozisok után:
Venurafenib mellékhatások: izületi fájdalom, bőr alatti duzzanatok, magas vérnyomás, fényérzékenység, hajhullás –ezek mostanra eltűntek, a hajam is egészen jól visszanőtt ahol kihullott, (sok a babahajam). Ami viszont ennél fontosabb: a venurafenib azonnal és jól hatott. Addig ameddig.
Ez az új szer vajon hatásos???