2012. július 4., szerda

Még mindig várakozás (II.)

Egyre kevésbé viselem ezt az ideg tépő várakozást. A bőrgyógyászom azt mondta majd hívnak 1-2 héten belül, és ahogy tegnap számoltam, még csak 4 munkanap telt el. Már több mint egy hónapja tudom hogy beteg vagyok, de még legalább két hét mire kezdenek is velem valamit. Én tényleg nem akarok előre rohanni, mert minden mást inkább, de nem kellene már kideríteni mi van velem, gyógyszert adni, megműteni, vagy valami??
A bizonytalanságban is van szépség, mert az még lehet igen vagy nem; lehet kevésbé rossz vagy rossz; szép vagy csúnya. Reményt ad. De én már gyógyulnék, és fáj is a hónaljam, és amúgy is, legyen már valami!


Tegnap elmentünk futni. Illetve csak én, és én is inkább csak kocogtam, Á pedig sétált, többször visszakocogtam és megkerültem őt. Telihold volt, óriásinak nézett ki ahogy terpeszkedett és uralta az éjszakát. Meleg volt, de tele voltam energiával és muszáj volt valahogy kiadni magamból. Évekig rengeteket sportoltam, csak pár hónapja hagytam abba a rendszerességet. Sportoláson nem a pár bringakört vagy a "leugrok a boltba" mozgást értem. Szaunázni is jártam sportolás után, heti 2szer; jó fizikumom lett, jó állóképességgel (és ahogy én tévesen hittem -jó immunitással)ami azért még mindig látszik. 
Érdekes ez a betegség, szinte minden más betegségnek van tünete, fájdalom, láz, levertség, én viszont jól vagyok, legalábbis úgy érzem. Mégis mindenki megrémülne ha megtudnák mit hordozok magamban.


Ma megkérdezte a főnököm hogy vagyok. Én visszakérdeztem, hogy ezt pontosan hogy érti? Azt hiszem nem volt felkészülve erre a megnyilvánulásra. Valahogy az a standard dolog maradt meg az emberek tudatában, hogyha megkérdezik: hogy vagy? - rávágják, jól, és Te?
Nem tudnám azt mondani jól vagyok. Mert nem. Így most egyáltalán nem mindegy a kérdés mire irányul. Arra hogy most per pillanat hogy vagyok, vagy hogy általánosságban van-e bajom? Mert erre két eltérő válasz van. Ezért kitaláltam, hogy mostantól azt fogom mondani: " megvagyok, köszönöm" vagy hogy "most jól, köszönöm". Aztán majd meglátjuk...



1 megjegyzés: