Először is, mindenkinek aki olvassa Boldog Ünnepeket!
Én jelenleg megvagyok, jól vagyok! Bár lehet a levelem végére már nem leszek :), a hangulatom enyhe szavakkal szólva is hullámzik. Szerencsére azonban túl vagyok a nagy depin és most a nagy boldogság van rajtam. Jól sikerült a karácsony, szerettekkel, barátokkal, hát kell ennél több? Most látom a fényt az alagút végén, egyedül az aggaszt hogy meddig. Hihetetlen ügyességgel tudok bárkit megbántani akkor ha épp rossz passzban vagyok. Az amit Nati irt, hogy nem az én hibám, kicsit helyreráz, mert amikor eszembejut hatalmas erőfeszítések árán megpróbálok lenyugodni. Ilyenkor azonban dobog a szívem, csorog a könnyem, feszülnek az izmaim, és csak nézek magam elé bambán –ebből nagyon nehéz kitörni.
De igértem egy helyzetjelentést:
A vágás a hónaljamnál már csak akkor látszik ha valaki nagyon megnézi. A hátam a sugárkezelés utóhatásaként lehámlott. Már nem piros, nem barna, hanem rózsaszin bababőr, puha és kezdi felvenni az eredeti színét. Nyárra már akár pántos trikót is felvehetek (remélem). Már nem szedem a Culevitet, mert kikészítette a gyomrom, így hagyok a 4 hónapos terápia után pár hónap pihit. Még van 4 üveggel, azt majd beszedem május körül. Mást nem szedek, vitamint se igazán, a Béres csepptől is hányingerem lett ugyanis. Mostanra kicsit jobb a gyomrom. Próbálok a lehető legtöbb ételt magamba erőltetni, így nem fogytam jelentősen, bár a "S"-es nadrág már rám jön, de még nem kényelmes.
Az egészséges étkezésre odafigyelek, bio dolgok amikor csak lehet, biokozmetikumok, mosódió, tudom ajánlani a Mammutban lévő hatalmas bioboltot annak, akit érdekel ez a téma.
Az egészséges étkezésre odafigyelek, bio dolgok amikor csak lehet, biokozmetikumok, mosódió, tudom ajánlani a Mammutban lévő hatalmas bioboltot annak, akit érdekel ez a téma.
A véreredményem még tűrhető, persze látszik hogy az Interferon rontja, 4 csillagom is lett (az interferon a kezelésem utolsó fázisa,-fél éves kezelés, heti háromszor- olyan injekció aminek rengeteg mellékhatása van, mint pl: hányinger, depresszió, gyengeség stb, mégis olyan pozitív előnyökkel bír, hogy muszáj beadni. Olyan összetétel van benne, amitől kevesebb valószínűséggel jön vissza ez a betegség. És az tudja, aki benne van: mindent megtennék azért hogy soha többé ne jöjjön vissza. Egyszerűen nincs kérdés efelől. Nem érzem magam hősnek, egyszerűen csak az életem részévé issza be magát a fájdalom, a mellékhatások, a kétnaponta elővett injekció adag. Hisz ez a dolgom, ezt kell megtennem magam és a szeretteim miatt, és meg is teszem, mint azt is hogy munkába járok, bevásárolok, és a többi. Az életem része lett.)
Szoktam mozogni, aerobicra elmenni, de korántsem annyit és olyan intenzitással, mint rég. Főként a combom fáj pár lépcső leküzdése után. Bár múltkor fellépcsőztem a nyolcadikra hajnalban mert rossz volt a lift. Rejtett tartalékaim vannak, csak ez az időjárás nem kedvez a szabadban töltött időnek. Fájni szokott még a jobb oldalam, a karom, hónaljam és azon a részen bármi. Valamikor nem fáj egyáltalán. Általában estére elgyengülök, fáj a fejem, vagy épp a testem valahol, de nem is tudom hol. Valamikor meg elmegyünk bulizni, és nem érzek semmit.
Mindenre amit csinálok rá kell magam beszélni és szánni, de amikor már ott vagyok, csinálom –jó és örülök neki, felszabadít és nevetek.
A munkahelyemen nem tudnak még mindig semmit, és nem is fognak ha rajtam múlik. Azért az éves értékelésnél a főnökömnek megemlítem, hogy a betegségem úgy gondolom nem volt kihatással a munkavégzésemre, ami büszkeséggel tölt el.
Á még mindig szeret és még mindig nagyon szeretem, főleg azért is, hogy elvisel akkor is mikor Zombi vagyok. Kitart, csak néha érzi úgy, hogy nehéz bírnia, és akkor veszekszünk egyet, mert én kiprovokálom. Majd kibékülünk és újra minden a régi. Nélküle nem menne. Minden perc nélküle lehúz a mélybe.
Gondolkodunk azon hogy fogadjunk örökbe egy kutyát, hogy elterelje a figyelmem. Nem beszélek a betegségről, csak akkor jut eszembe, ha épp fáj valamim, de olyankor jó lenne, ha lenne még egy érző lény akinek a gondját viselhetem, és aki szeret.
Karácsonyra kaptunk egy wellness utat Á-val, nagyon várom azt is.
CT-n december 20-án voltam, hogy izgulok-e az eredményen? Néha eszembe jut, de muszáj jónak lennie! Nem lehet rossz!
Január 2-án megyek a bőrgyógyászomhoz, neki elmondok minden tünetet és remélem megnézi az anyajegyeimet, mert már elég rég óta rám se nézett. Biztos ami biztos.
És elmegyek az ottani pszichológushoz is. Még sosem voltam, és per pillanat nem is érzem hogy kellene, de mivel nem akarok kapcsolatokat tönkretenni, és szeretném hogy több legyen a jókedv mint a depi, hát ezért megteszem, és bízom benne hogy napról napra csak jobb és jobb lehet. Lesz.
B.Ú.É.K!
B.Ú.É.K!
