Ott hagytam abba a törénetem leírását, hogy elegem van.
Ez a következők miatt is igaz: pénteken ugye elmentem CT-re ami után a bőrgyógyászom azt mondta menjek be hétfőn délután, mert meg lesz az eredmény és aszerint cselekszünk. Műtét vagy sugárkezelés. Egész hétfő délelőtt hívtam telefonon, mert gyanús volt hogy kész lesz-e az eredmény, de nem vette fel. A CT-n azt mondták még nincs kész...de ahhoz hogy el tudjak menni kora délután a korházba, betegszabira kellett magam kérni, amihez 2,5 órát ültem a körzeti orvos rendelőben (nem is akarom tudni hány bacival találkoztam). Majd mikor odamentem közölték (úgy hogy kértem hivják már fel a doktornőt) hogy nincs meg az eremény. Hát köszönöm. Alig vártam kiérni a szabad levegőre.
2-től kezdődött a nap jó része, sétáltam, vásárolgattam, megittam egy kávét és néztem a járókelőket, lefeküdtem a fűbe kacsákat nézegetni..élveztem minden pillanatot. Muszáj volt kompenzálni valahogy boldogsággal a napot.
Csütörtökig igértette meg a sugárkezelős doki a bőrgyógyászommal, hogy szól nekem mi a helyzet. Hát szólt?! Dehogyis! És még ő volt felháborodva nem ugrok a nyakába mikor nagy nehezen, többszöri próbálkozásra, több ember lecseszése után közölte a hirt: nem láttak a CT-n semmi eltérőt. Szóval: NEM LÁTTAK A CT-N SEMMI ROSSZAT!!! Éljen! Már régóta az első jó hir! Persze addigra annyira kikészültem, hogy fel sem fogtam az egészet. De estére sikerült... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése