Nem volt pihenésre idő, még aznap mentem 5-re sugárkezelésre. Ehhez 4kor el kellett indulni a munkahelyemről, igy hamarabb is mentem be reggel. A doktornő 35 percet késett. Előttem volt egy beteg aki 30 percet volt bent, majd még 30 percre eltünt a doktornő egy másik beteggel, aki később jött mint én, de a széles mosoly alapján jutalomban részesülhetett tőle. Volt egy tolókocsis sürgősen beesett beteg, akit szintén előttem ment be. Én már nem is idegeskedtem, tudtam, hogy ha úgy vesszük egészséges vagyok, tudtam, hogy az a jó ha nem engem hivnak be elsőnek, mert nem én vagyok a legbetegebb, hogy Á vár az egyik kedvenc beülős és táncolós helyemen 8-kor, és ha most beállítják a szimulátorban a mérési adatokat, többet nem kell itt várnom erre a nőre. Már csak a legvégén, 5 hét múlva, de az még odébb van. Olvasgattam, sétálgattam a szabadban, nem bírok bent ülni a kórházban hosszú ideig. Kerestem hasonló korú embereket, mint én, de nem igazán voltak, vagy ha voltak, csak kisérők. Én is úgy tettem, mintha kisérnék valakit, jobb érzés volt.
Végül én következtem. Egyszer mindennek eljön az ideje. A doktornő még sehol nem volt, de az asszisztens nő nagyon aranyos és empatikus volt, elbeszélgetett velem, én pedig tudtam kérdezni. Fel kellett feküdnöm egy ágyra amit tudtak emelni, ide-oda mozgatni, felettem pedig egy mozgatható, kb 1m2 nagyságú „doboz” ami bemérte honnan indul a sugár és meddig kell adni. A hónalji nyirokcsomókat, és a következő útbaeső nyirokcsomókat ( a szegycsont-nyak felé) vették bele és telerajzolgattak mindenféle jelekkel, amit ugye nem szabad lemosni, igy garbóban járhatok 5 hétig. Még jó, hogy kezd hűvös lenni. Meg már megszokták a többiek, szeretem a garbókat, gyakran hordom mindenféle színben kiegészítővel.
A szimulációs szoba után következett a PrimusII- nek elnevezett váró, és az éles bevetés. Már negyed 8 volt mire behívtak. Elkisértek a teljesen ugyanolyan gépig mint az előző, ahova felfeküdtem. Gondot okozott ugyanolyan pózt felvennem, hogy a berajzolt x-ek ugyanott legyenek mint azelőtt..de megoldottuk végül. Becsukták az ajtót és ott hagytak kb. 5 percig amig én becsuktam a szemem és mindenféle fura hangot hallottam és mintha piros lett volna körülöttem minden. Elképzeltem, ahogy a sugár csak a rossz sejteket támadja, a jókat nem, de állítólag a jókat is támadja..ami utána újra generálódik. Nem éreztem semmit, se fájdalmat, se bizsergést. most minden nap ezért az 5 percért fogok utazni 1 órát 18:30kor. A lényeg, hogy elérje a célját. Megünnepeltük dicső győzelmem a daganat felett este, én ugyan alkoholmentes koktéllal, de Á két koktéltól berugott, és ez visszahozta kicsit a régi időket, amikor még minden rendben volt.., és alkohol nélkül is teljesen jól éreztem magam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése