2012. november 20., kedd

Már csak 73 van vissza..

Elkezdtem az interferont és már magamba is döftem 4 injekciót (a korházi kettőn kívül). Így már csak 73db van hátra (heti 3 injekció).
Azt mondják, a kezelésekhez a betegek hajlamosak sok más olyan betegséget társítani amit egyáltalán nem az vált ki. Pl. megkérdeztem a sugárkezelés végén, hogy a szemem vajon attól fáj-e..ami persze teljesen abnormális kérdés volt. De tényleg fáj.
Észrevettem viszont, hogy gyakrabban van hányingerem, gyengébb vagyok, a szám folyamatosan cserepes, tompán fáj a fejem, és jobban fázok mint azelőtt. És ezek váltakozva. Ebből ki lehet választani melyiknek van köze az interferonhoz..én nem tudom. Elég valószínű, hogy a „másnaposság” érzés- kis fejfájás kis émelygés- napi szinten hozzá fog tartozni az életemhez. Az, hogy Á. egy gatyában lófrál a szobában (ami azért feldobja az estém J) én meg mint egy öregasszony, zokni, szabadidő felsők tömkelege, már csak egy kesztyű lenne jó, de azt szégyellem felvenni. Nem tudom előre mikor leszek erőm tejében és mikor dobom magam az ágyba mást sem kívánva,csak hogy hagyjanak békén. Hol iszonyú éhes vagyok, hol rá se tudok nézni a legfinomabb falatokra sem. Iletve nagyokat nyelek, iszonyúan kívánom, de a gyomrom ellenáll. Neki nem kell. Sajnos elég könnyen rám jön az a nadrág aminek a hordását eddig elkerültem, mert kényelmetlen volt. Tagadom, ha azt mondják "Te fogytál!"
Vasárnap egy kis Normafa séta (1 óra, hegyen föl-hegyen le) teljesen kimerített. Fura érzés volt a fáradság. Én, a kis pörgős, jövős-menős emberke elfáradt. Most vagyunk Á-val egy szinten, már csak úgy birom mint ő, nem pörgök, nem búgok, csak teszek-veszek, óvatosan, megfontoltan, és pihenek. Sokat. Rákaptam a filmnézésre, pedig régen esküdt ellenségek voltunk. Időpocsékolásnak tartottam. Most egy olyan elfoglaltság, ami nem is olyan rossz ha fáradt vagyok. Főleg, ha azzal lehetek akit szeretek.
Sajnos reggelente sem úgy kelek mint eddig, nem érzem magam fáradtnak, de mégis húz az ágy, és kedvem sincs úgy munkába menni mint régen. Nyűgösebb vagyok, és lassabb. Estére pedig legszivesebben magamra húznám a takarót és egy kakaóval a kezemben néznék egy filmet Á-val. Az, hogy ezek a tünetek milyen gyakoriak lesznek, napi heti vagy havi szinten térnek vissza- azt még nem tudom! De mégsem lehet ezt csinálni még egy fél évig, míg le nem jár a kiképzésem feronból! Így motiválva azzal, hogy barátnőmnek megigértem- fogtam magam és tegnap elkocsikáztam a konditerembe.

Zumba
Furcsa volt a sok egészséges ember közé újra bekerülni. Jó, már én is egészséges vagyok! De mégis más. A lányoknak a témája az volt, hogy rúgtak be az éjjel, és milyen fáradtak ma. Kenték magukat mindenféle zsirégető/bőrfeszesítővel, és az óra után mentek szolizni. Mintha csak régi énemet láttam volna.
Titokban átöltöztem, mégsem akartam középpontba kerülni a sebemmel. Hosszu ujjút vettem fel és hosszú gatyát, úgy néztem ki mint aki pizsiben épp alváshoz készül. Kiültem az előtérbe és nézegettem az embereket, hallgattam őket és visszaemlékeztem mikor fitt-boxra jártam, ismertem látásból szinte mindenkit, törzsvendégnek számítottam, és volt, hogy már a második sorban ütöttem-rúgtam, fekvőtámaszoztam (a rekordom 30db egyben). Most meg attól féltem, a zumba felénél elhalálozok elgyengülésben.
Persze nem igy történt, teljesen jól bírtam, nem volt vészes, ilyen háttérrel egy kis zumba nem foghat ki rajtam! Néha-néha eszembe jutott, fél éve még nem volt semmi bajom, és pár hónapja pedig milyen rosszul voltam a műtét után..Most meg itt vagyok, és nem győzhet le semmi és senki (nagy szavak, de jól hangzanak, ha elhiszem akkor jó!).
Lehet, máskor is fogok menni, ez mégsem olyan megerőltető kikapcsolódás, mégis megmozgat a sok ülés után. Csak sajnos nem tudhatom előre mikor leszek jól vagy rosszul. A lényeg hogy kitűzöm célnak, hogy heti egy zumba, aztán meglátjuk, hátha összejön..!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése