2012. november 10., szombat

Interferon

3 napig tartózkodtam kórházban, aminek minden órája megviselt. Nem maga az interferon injekció mint inkább a körülmények. Kifogtam egy olyan „lakótársat” aki köhög, horkol és belső szeleket ereget – amikért nem hibáztatom, mert öreg volt és beteg –és ez megviselt. A nővérek egyszer nem mentek ellenőrizni a szobákba. Én magamat nem féltettem, de pl. szegény néni bármikor rosszul lehetett volna, hogy nem éri el a csengőt. Ha jöttek is a nővérek kötelező dolgok miatt, akkor is úgy éreztem semmi kedvesség, figyelmesség nincs bennük. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek és pillanatnak ami pozitív volt. A sok beteg, a kórház, és mindez a körülmény rátett egy lapáttal, hogy itthon ne bírjam tovább és kisírjam magam. Pedig akkor már vége volt..
Az első napon 13:45kor kaptam meg az első adag interferon 3millio egységet (nem tudom mit jelent, nem kaptam tájékoztatást, de majd elolvasom neten). 15:45-kor még azt hittem gyerekjáték, hiszen nem éreztem semmi változást. Bizakodó voltam és bohó. Fél 5-kor azonban elkezdődött. Influenza-szerű tünetek, hidegrázás, izomfájdalom, fejfájás. Azt hittem sosem lesz vége. Egedül voltam, nem jött be senki. És ha bejött volna egy nővér? Azt mondta volna: „ez normális”. És igaza lett volna. Ez az én harcom, nekem kell megnyerni. Azért egy kis bátorítás, támogatás jól esett volna. Mikor én, a saját lábamon (!) kimentem hőmérésre még egy pár perccel előtte nem gondoltam, hogy képes leszek járni. De megjött Á., és erőt adott. Jobban éreztem magam. Hőemelkedésem volt. Kaptam két lázcsillapítót. Szóltam, hogy akkor sugárterápiára mennék nemsokára. Mire le lettem finoman szólva cseszve, hogy lázasan nem lehet! Elnézést, hogy nem olvastam a használati utasítást, és én balga halandó beteg ezt sem tudtam (miközben az orvosom igen)! Mindegy, kimaradt egy. Mivel a gyógyszer nem hatott egy óra múlva 38,3 volt a lázam (én mentem ellenőrizni). Kaptam más gyógyszert és 20:00-ra sikeresen „kihűltem” a megfelelő hőmérsékletre. A tünetek elmúltak, csak egy kis nyomás maradt mindenhol egészen másnap reggelig.
Reggel frissen keltem, nem éreztem a tegnapi szenvedést. Előző nap még nem akartam többet ebből az egészből, most meg felháborodtam miért nem kapok aznap is megint! Olyan haszontalannak éreztem a napot így, hogy csak „megfigyelnek” (azt sem tudták merre járok) én pedig egészségesnek éreztem magam!
A 3. napon kaptam a 2. injekciómat, 14:00-kor. Készültem a múltkorihoz hasonló fájdalmakra, még akkor is, ha most 2 óra múlva vennem kellett be lázcsillapítót (én szóltam melyik hatott múltkor!). Nem jött a hatás. Állítólag attól, hogy a lázat elnyomjuk (és minden más fájdalmat) az injekció hatása –azaz az immunerősítés, az immunrendszer „felébresztése” –megtörténik. Másnap reggelé a kórházból mentem dolgozni, és én voltam a legboldogabb „szabadult” a világon..
Már itthonról írom ezt a pár sort, és beadtam magamnak a 3. injekciót 20:00-kor. Most 23:11 van és jelentem jól vagyok, bevettem egy lázcsillapítót (anélkül még nem merem, de állítólag hozzászokik a szervezet ezekhez a lökésekhez és akkor már nem szeretnék gyógyszereket szedni). Mivel semmilyen felvilágosítást nem kaptam senkitől az injekcióval kapcsolatban, interneten fogok tájékozódni.
Az orvosom (bőrgyógyász) nem hazudtolta meg magát. Egyszer nem jött be megnézni hogy vagyok, pedig az irodája 10m-re volt tőlem. Én kérdeztem meg mikor engednek haza, hol és mikor lesz zárójelentés. És én voltam aki vitt neki egy doboz csokit és 15 000Ft-ot borítékban. A sebésznek is adtam anno, ennél többet- mert megérdemelte. Hihetetlen energiával és életkedvvel mentett meg naponta emberi életeket. És abban a pár percben amíg velem foglalkozott fontosnak éreztem magam.
Most a pénzt nem azért adtam (volna) mert elégedett vagyok, hanem mert az akartam lenni. Talán érezte ezt a dokinő is, mert visszautasította. Azt mondta vegyek belőle én valamit, nem fogadhatja el. Volt kb. egy fél perc szép pillanat, mikor úgy éreztem kedvel. Meg is hatódtam, milyen rendes. Aztán mikor köszönés nélkül ment el jöttem rá, hogy azért nem fogadhat el pénzt, mert nem tud/nem ér rá/nem akar kedvesebb, jobb lenni, többet adni abból amit egy beteg legeslegjobban igényel –a figyelem.
Ezennel elindult ezen életszakaszom 3. fejezete:
1.     betegség felfedezése
2.     betegség megszüntetése, és prevenció a megelőzésre kezelésekkel
3.     a szervezetem immunrendszerének serkentése 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés küldése