Már előre tudom, hogy betegszabadságra fogok menni. Lehet nem is ártana kicsit kipihenni a keddi szörnyűségeket. Csak hát sajnos nem pihenni fogok.
Közbejött valami. Úgy néz ki hogy a műtétnél csak az axiális (hónalji) nyirokcsomókat vették ki, pedig az infrakavikulárisat (szegycsont alatti) is ki kellett volna, mert a PET/CT ott is mutatott rosszindulatú sejteket.
A sebész nekem azt mondta, hogy mindent kitakarított, és valóban elmúlt a fájdalom is a szegycsontom alatt, ami régebben állandó volt.
Mégis most azt írják: sürgős CT, majd konzultáció az eltávolításról... remek! Véletlen a nagy dokik találkája alkalmával (mert van ilyen közös gyűlés mi legyen a betegekkel) észrevették egy hónap után, hogy hékás, az infrakavikuláris csomókról nincs szó a szövettanban! Vajon hol lehetnek? Bent maradtak?
Állítólag nem is lehet kiszedni, azt mondta valami sebész. Most meg mégis majd ki lehet?
Én őszintén abban bízom, hogy nincs már bent semmi olyan amit ki kell szedni. Nem akarok még egy műtétet! Nem akarom, hogy bennem legyen még bármi is, nem akarom, hogy találjanak rossz dolgokat, egészséges akarok lenni!
Holnap megyek CT-re, újabb tűszúrás, újabb kontrasztanyag vénába, újabb várakozás –ez lesz a hétvégi program. És hogy alakul, ezen múlik.
Ha nem találnak semmit, mehetek hétfőn a sugárterápiás konzultációra. Ha nem alakul jól, akkor bőrgyógyász doktornőhöz, aki állítólag maga beszél a sebésszel, mert én ugyan mégegyszer nem állok sorba órákat, hogy aztán kapjak egy hónap múlvára időpontot ami már most késő- az is biztos!
És hogy fog vajon a sebészem a szemembe nézni, mikor adtam neki jó sok pénzt; hogy fél munkát végzett??!
Én igazából nem akarom elhinni, hogy van még bennem valami, és az utolsó percig hinni fogok benne, hogy nem kell látnom újra szikét, hanem mehet minden tovább úgy ahogy kellene, hogy menjen a jelenlegi helyzetben. Jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése