Multiferon intravénás kezelés

A tegnapi napon került sor életem első multiferon kezelésére.
Megint kifogtam egy nagyon kedves-aranyos 60körüli nénit szobatársnak. Igazából nem akartam a betegségemről beszélni, de olyan nyitott és jó fej volt, hogy összebarátkoztunk. Bár Ő beszélt többet.., már ismerem az egész életútját, családját, de annyival könnyebb volt így túlélni a napot! Sőt, talán segítettem is. A lányának hasonló melanomát találtak egy anyajegy eltávolításkor, rosszindulatú. Kivágták, de kezelést nem kapott. Az esetemből tanulva, mondani fogja  lányának, járjon ennek utána..

Az orvosom nem mondott semmit, így csak akkor tudtam meg, hogy lökés terápiát kapok, illetve hogy mi az, amikor ott feküdtem –bekötve. 2,5 órán át folyt, megkaptam egyszerre a heti adagot. Egy lökés a testemnek és a rosszindulatú elkószáló sejteknek. Először az volt a tervem, hogy arra koncentrálok minden rendben lesz, meg ilyenek, de annyira fájt a karom, mintha szét akarta volna robbantani a vénámat a szer. Így inkább beszélgettem a szobatársammal, majd mikor kiment zenét hallgattam. Ráadásul az idő alatt pisilnem is kellett, de annyira hogy behívtam a nővért, valamit csináljunk. De se mozogni nem lehetett (átszúrja a tű a vénát) sem pedig megállítani, vagy akkor nem folyik le az egész. Így kibírtam, de be kell valljam, az utolsó 30 percben már sírtam. Aztán jött a megkönnyebbülés, túl vagyok rajta. Pont a végére ért oda Á., így nem is volt időm aggódni, felkeltem, belém tuszkolt egy kis kaját (nem mertem enni, nehogy kihányjam..bár kaptam hányáscsillapítót), és ezután lementünk sétálni. Különösebben nem éreztem semmit, csak hogy fáradt vagyok, de az lehetett attól, hogy már napok óta szörnyen alszom. Kimerülve hullottam ágyba 8-kor.

Másnap, azaz ma egész tűrhetően ébredtem a kórházban (bent kellett maradnom), egy kis fejfájástól eltekintve. Alig vártam megenni a reggelim, a közérzetem jó (biztos mert tudtam mehetek haza), energiám van,illetve lenne, viszont elég erőtlenül cipeltem a táskám..

Most dolgozom, és lassan megyek haza, még nem voltam otthon, egyenesen a kórházból jöttem. Jó lenne még elmenni naplementét nézni a Duna-partra, mert az a kedvencem. Remélem később sem fog kiütni ez a lórugás, és a véreredményemmel is minden ok lesz.

Folytatása következik...