Kórház- Visszaemlékezés II.

4. nap

Eljött az idő és el kellett mennem gyógytornára. Régen utáltam minden olyan „sportot” a jógától kezdve a pilatesig amiben lassú mozgás van. Egy ilyen felhúzott egérnek mint én aki  egyfolytában pörög (mások szerint, szerintem tök normális) csak a fittbox, aerobic, teak-won-do a nyerő sport ahol ütsz rúgsz, harapsz (na jó, azt nem), de minimum 30 fekvőtámaszt lenyomsz egy alkalommal. És most? „emelni lassan, nagyon lassan, és vissza”. „Mégegyszer”. És már ez is megerőltető volt. Mintha a 30 fekvő utolsó pár darabját csináltam volna. „Kitartás”- mondtam magamban.

Az életem megváltozik.Legalábbis ilyen téren biztos. Az elkövetkező pár hónapban (és később sem 100%-osan) nem lehet:

-emelni (súlyemelés kilőve, cipekedés nuku)

-szaunázni, gyógyvízbe menni (a meleg miatt)

- vigyázni kell a tű –rózsa- és egyéb szúrásokra, szúnyogcsípésre

-monoton feladatok elvégzése (függöny felrakás)

-evezés kicsukva (a futást, kirándulást is olvastam)

A gyógytornásszal muszáj volt beszélnem pár szót, mert nagyon tragikusnak tűnt nekem ez az egész. Azt mondta ha eddig ezek közül bármelyiket csináltam, csinálhatom most is hiszen örömömet leltem benne, csak fokozatosan hozzászokva, és kisebb intenzitással. Tehát ahogy egy öreganyó csinálná. Le kell lassítanom- számomra ez volt az üzenet.

Jó hír: a csövet -ami a hónaljam alól lógott ki és kevésbé volt szívderítő látvány – délután kivette a doki. Nem volt benne sok folyadék, de szerinte a lapockám alatti nyirokcsomók már átvették a régiek szerepét és elintézték a dolgokat. Rengeteg kérdésem volt, így szinte nem is vettem észre már ki is húzta.

„Tényleg ennyire figyelnem kell a kezemre?” –igen

„Muszáj alvadásgátlót kapnom ha sokat jövök-megyek, nem fekszem akkor is”?- igen

„Azt mondta a gyógytornász le vagyok maradva a többiekhez képest…” – mert vékony vagyok és mert több mindent kiszedtek, gyakoroljak

„A következő héten vidéken szeretnék lenni, megoldható?”- jöjjön be ha valami baj van, ha nincs találkozunk 25.-én

„Mi lesz 25-én?” – a varrat felszívódó, de a végét le kell vágni. És megnézem hogy van.

Adtam neki egy kis pénzt, mert megérdemli. Nem azért amit velem tesz, hanem amit mindenkivel tesz. Mondjuk nem túl bőbeszédűek ezek a dokik. Lasszóval kellett belőle ennyit is kiszednem.

5.nap

Azaz az utolsó, végre mehetek haza!

Újra voltam tornán (már kicsivel jobban ment, de a gyógytornász szerintem még mindig nem volt elégedett) majd átkötözték a sebem. A szobatársak lassan elfogytak mellőlem, így a szoba üres és kihalt volt. Jó, hogy ott voltak, sokat tanultam tőlük. Tegnap este megtanultam magamnak beadni az alvadásgátlót, azon kívül hogy remegett a kezem, nem volt vészes. Nem rosszabb, mintha más adná be. Menni fog.

Újabb tapasztalattal lettem gazdagabb: nem érzem a műtéti területnél ha hozzá érek és még vagy 5cm sugarú kört. Tehát nem érzem ha valaki megbök. Vagy megcsikiz. Azt mondják egy év is lehet hogy megjavul. Ha megjavul egyáltalán. Erről is elfelejtettek szólni..

Otthon

A hétvégét pihenéssel töltöttük, bár Á azt mondja kisebb fajta teljesítménytúra volt. Egyáltalán nem, hiszen visszafogtam magam. Csak vásárolgatni voltunk, kutyázni a Rexnél, Duna-parton, ilyenek. De mozogni kell! A kezem nem nagyon akar emelkedni felfelé, néha kiábrándultan sírva fakadtam hogy lehetek ilyen béna. Egyszer az egész egy hetet sirattam meg, de csak pár percig. Aztán minden ment a maga útján tovább. Látom a szép dolgokat, távolabb látok már egy hétnél, hónapnál és nem akarok mindent azonnal. Már tudok várni egy napot is :) Szóval: igyekszem. Minden eljön a maga idejében – szeretném hogy ez legyen a mottóm … bár akkor minek találták ki, hogy: amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra??- ez sokkal jobb :)

Vidéken

Pár napot a szüleimnél töltök, pár napot Á szüleinél. Mindenki tud róla, és mindenki támogat, segít. A napom nagy része pihenéssel telik, sétával, alvással, szóval nyugalomban. A karom alsó része elkezdett fájni, ahol nem is műtöttek, remélem csak izomláz. Amúgy minden rendben, a munka még nem hiányzik, szép az idő és elvagyok. A culevitet szedem kisebb dózisban mint eddig és Béres cseppet. Ez a kettő marad, állítólag nem jó mindent össze-vissza szedni. Készülök a szövettan eredményre, hogy ne érjen semmi váratlanul. Az egy hét alatt is az esett a legrosszabbul amire nem készítettek fel.
A lehetséges opciók a hallottak és tapasztaltak alapján:

-kemoterápia (2-4 dózist elviselek, csak a hajam ne hulljon ki)

-sugárkezelés (10-20 alkalmat elviselek a hajam ne hulljon ki)

-interferon/gyógyszer (egyelőre nem tűnik úgy, hogy ezt fogok kapni, mivel áttétem volt, és nem is tudom magam elképzelni, ahogy napi szinten szúrom magam, de dolgozom rajta, hogyha ez lesz, higgadtan vegyem tudomásul)

Jó hírként lehet felfogni, hogy ezt mind preventív jelleggel fogom kapni (nehogy egy mikrorészecske amit nem vettek észre megmaradjon bennem) – és vállalom, mivel soha többé nem akarok beteg lenni. Egyszer túl leszek rajta, és akkor….túl leszek rajta. Minden onnan folytatódik ahol abbamaradt, de már egészségesen!