1.nap
8:45 Regisztráció. Mert hogy az is kell, nem lehet csak úgy
befeküdni!
10:40 Melkas Sebészeti Osztály - főnővér szoba. Mintegy 2
óra várakozás után, megkapom a bilétám amit a műtétnél fogok viselni, hogy tutira
mindenki tudja ki vagyok, és nehogy véletlen férfivé operáljanak vagy mást
vegyenek ki/tegyenek vissza amit kellene. De már a nővérrel beszélgetek, megadja
a szobaszámom, elkéri a papírjaim. Sajnos elfelejtettek anno vérvételen véralvadást
és vércsoportot nézni -a két legfontosabbat, enélkül nem műtenek -mondja. Így
irány vért vetetni. Azért bekukkantok a szobámba, tuti megvan-e az ágyam;
nyugodtan konstatálom hogy igen, a panoráma csodás (budai kilátás: a Várra és a városmajori templomra), és még „szobatársaim” is vannak.
12:00 ebéd – nem esik jól
14:00 séta a kórház kertjében –aggódás
17:00 a dokim meglátogat és közli én leszek az első holnap.
Én valószínűleg aggodalmas arcot vágok, mire ő: azt hittem örül? Mire én arra
gondolok nem igazán tudok örülni úgy egyáltalán, globálisan, összegezve, hogy
itt vagyok. Annak meg pláne, hogy alig van időm aggodalmaskodni. Na, de
mindegy, a többiek meggyőznek, hogy jó az nekem.
18:00 Á megérkezik, éljen! Addigra a szobatársak feltérképezése
és megismerése is megtörténik. Egy 69 éves hölgy, nagyon édes, már 10 napja
bent van és igazán menne már haza. Egy 52 éves tanárnő, sokat beszél, és
általában azért mert mindent kétszer mond el. Gondolom a nyomatékosítás
kedvéért. Érkezik egy ? éves nő, határozott, erős nőnek tűnik.
20:00 Á hazamegy, egyedül maradok. Eddig nem sok időt
töltöttem gondolkodással, már nem is akarok holnapig. Aggódjunk akkor mikor
kell –ez a mottóm. Meg ma úgyis kapok egy nyugtatót.
20:24 Ártatlanul és teljesen ártalmatlanul nézem a
társalgóban a Hal a Tortán című felettébb szórakoztató műsort, hogy eltereljem
a figyelmem, mire jön az éjszakás nővérke, hogy „ááá maga itt van, még meg kell
néznem a hasát”. Gondoltam jó, nézze meg, nincs rajta csak az a múltkori vágás.
Erre előránt egy tűt! Kérdem ez mi?! Mondja, hogy a véralvadásgátló. Mondom,
hogy én erre nem vagyok felkészülve! És, hogy erről sehol egyetlen szó nem
volt! Erre ő: ugyan, nem fog fájni! (mintha ezt már hallottam volna párszor:
nőgyógyászat, vérvétel, stb). Fájt. Nagyon. Bele is szédültem, és letört
szarvakkal visszakullogtam szerény „hajlékomba”, úgy láttam jobb álomra hajtani
a fejem, hiába: a holnap úgyis eljön…
2.nap
6:00 lázmérőzés vérnyomásmérés fürdés és végül a jó öreg
barátom: Sanax
7:30 Á megérkezik. Ma szabin van. Ahelyett, hogy az egész
napot együtt töltenénk mehetek a műtőbe. Remek.
7:45 Jön a zöld ruhába öltözött hordárfiú a műtősággyal,
feküdjek fel egy bugyiban. Persze, rohanok. Kitolnak. Integetnék a többieknek,
akikkel nagyon jó barátságot kötöttünk az előző nap, de a kezem le van takarva
a hülye zöld takaró alá. Miért minden kórházban a zöld szín játszik? Azért,
hogy ne aggódjanak bíztatom őket:„majd jövök!”.
7:50 A műtőben vagyok. Ilyen szuper lámpát még nem is
láttam, olyan mint egy UFO. A fiú áttesz egy másik ágyra, betakar egy paplannal
mondván: „a műtőben hideg lesz”. Még több műtős segéd jelenik meg, egyik
ásítozik, és odasúgja viccesen: „már most utálom ezt a napot” és kávéért
rimánkodik. Nekem addig bekötik az infúziót, rám tekernek csomó huzalt (szív)
és a másik kezemet felkötik egy fáslival az egekbe. Megfagyok. Én meg azért
rimánkodom, hogy legyen már vége. Egyéni szociális problémák tömkelege. Mindkettőnket
sajnálom kicsit.
8:25 még komolyan fent lennék? Hahó? Emberek kik olyan jól elbeszélgettek a fülem
mellett, nem kéne valaminek történnie? Mondjuk, hogy elalszom, vagy játszunk
egy sakkpartit, hogy elaludjak?!
8:30 Végre megérkezett az altatóorvos. Nő. A nők
megbízhatóak? Alig beszél magyarul…A nők megbízhatóak akik alig beszélnek
magyarul? Elmondja, hogy elaltat, és aztán jön a cső. Álljunk meg, milyen cső?
Úgy volt, hogy maszkot kapok. Elbizonytalanodik. Ellenőrzi. A maszk nem elég,
kell a cső. Azért majdnem sikerült lebeszélnem :)
8:35 „Jó éjszakát’ mondják - Gondoljon valami szépre. Hmm,
ok. Mondjuk, Á és én, és akkor...
10:00 az ágyamban fekszem, kicsit remegek, de nem érzek nagy
fájdalmat, és Ádám is ott van; nincs nagy baj. Állítása szerint már fent voltam
mikor kitoltak, de én arra nem emlékszem.
Sok alvás
Délután: kaptam egy fájdalomcsillapítot és 2 infúziót. Jól
vagyok. Bár nem igazán tudok mozogni.
Este: nincs Á, de has szuri van- elegem van! Kitartás,
holnap jobb lesz…
3. nap
Hajnali kelés, vizit, unalom.
Éhségérzet –jó hír. Rosszullét nincs –jó hír.
A tű eltávolítása a kezemből- extra jó hír. A szorítókötés eltávolítása a
mellkasomról amitől úgy érzem magam mint egy páncélos lovag –jó hír.
Beszélgetés a szobatársakkal, egymás segítése- jó érzés.
Várakozás.
Alvás.
Á látogatása. Kis séta a levegőn, jó idő- jó érzés.
Már nincs daganat. Jól leszek –célok, jövőkép – remek érzés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése