Jún 28 Ismételt Biopszia, már ezt a szót is ismerem. Ez az 5. tűszúrás. Bár gondolom ez még csak a kezdet. Még jó, hogy nem félek a tűtől. 9 előtt értem oda, én voltam az első. Talán most nem kell várni 2 órát, reménykedek. Míg várok jön két korombeli lány, vihorásznak, hangoskodnak, talán ezért is való időseknek a korház, ők méltósággal csöndben ülnek. Akkor én mi a francot keresek itt? A munkahelyemen akarok lenni, és dolgozni keményen, akár túlórázni is, vagy futni, amit utálok, mákot enni, mert egyáltalán nem izlik, bármit bevállalok csak hogy ne legyek itt azon aggódva mit hoz a jövő.
A doki nagyon aranyos volt, talán eddig Ő volt a kedvencem. Milyen irónikus hogy egy kis tűszúrás, és röpke fél óra után Ő közli velem, hogy ezek a sejtek bizony daganatosak! De tessék küzdeni, és 150 évet meg fog élni, nem lesz gond!- vigasztal. Majd kezett fogott és láttam a szemében, hogy sajnál. Utálom ha sajnálnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése