Kórházi feljegyzések

Mikor folyik le a fájdalomcsillapítóm, és arra várok hátha két hét után tudok aludni egy jót, /mikor meg kell gondolnom, el tudok-e menni a boltba ennivalót venni, vagy fel tudok-e ma takarítani, egyáltalán fel tudok-e kelni, tudok-e gondoskodni a virágaimról, vagy magamról; mikor a legjobb barátom a távirányító és az ágy/ kinézek a csendes, fényekkel teli  Budapestre, ahol mindenki aludni készül, és elmélázom azon milyen is volt az a "régi szép idők". Eszembe jutnak olyan helyek, élmények, melyek jelenleg elképzelhetetlennek tűnnek; mintha egy ezer evés kazettát emelnének le a polcról a nevemmel, lefújnák a port és helyeznének a videolejatszóba. 

Eszembe jut az a több száz túra amin részt vettem, biciklivel, gyalog, kutyákkal, fáradhatatlanul, végig több kilométeren, hegyeken-völgyeken át, mindig elsőként célba érve.. Nem csak sétáltam, szaladtam, kiáltottam örömömben, énekeltem, megöleltem a fákat, feltöltött közelségük. Mintha én is közéjük tartoznék. 

Eszembe jut az a több tucat külföldi város ahol járhattam, ami lenyűgözött, ahol soha nem tévedtem el, és csak néztem és néztem, nem tudtam betelni a látvánnyal, minden apró részletet bescanneltem a memóriámba.

Itt vannak még emlékeim között egyetemi éveim, minden szépségével, nehézségével, az új barátságokkal, nagy bulikkal, új érzésekkel megfűszerezett időszak, mely mosolyt csal arcomra.

Eszembe jutnak az edzések, ütés, rúgás, ugrás, fekvőtámasz, hasizom, 100%-ot beleadva, kellemesen kifáradva, boldogság hormonnal és büszkeséggel felszerelkezve végül kipihenve magam a szaunában, hideg vízzel letusolni és boldogan hazamenni- ez voltam én.

A kazettát kiveszem a videolejátszóból, és fáradtan megteszem azt a pár lépést az ágyig..

Egy fájdalom nelkuli időszakban az ember hajlamos elkezdeni gondot csinálni abból miért gyűrött a nadrágja, miért nem finom az általa kiválasztott suti, miért esik az eső és a többi. Mikor az ember fájdalmak között görnyed és nincs kezében a kulcs, hogy ennek ajtaját bezárja, képes lenne megadni bármit, minden pózt és formát felvenni, csak hogy enyhüljön ez az érzés. Akkor nem számít hogy milyen éles a tű, csak hasson már, most, azonnal! 

Majd mikor vége, mint egy megnyugvást hozó madár száll le a nyugalom, egy olyan euforikus érzés, hogy annyira Jó ( még ha alapjában nem is) és nem számít hogy esik, hogy gyűrött a nadrág, csak az számít, hogy vagyok én és van a világ és mi ketten egymással osszeférhetőek vagyunk. Beleillek a világba. Megnyugtató érzés az univerzummal békében élni, fájdalmak nélkül.

 

Anya velem töltött egy pár napot, mert tudtam, hogy ha most elhagyom magam, a mese -inkább horrorstory- végét jelentheti. Tudatosan meg kellett agyban terveznem, hogy felkelek. Felállok. Lépek. Iszom. Eszem. Ha kell ha nem. Ha tetszik ha nem. Belenézek a tükörbe és tükörképem jól felpofoz. Hideg vízzel megmosom az arcom. Sirok, mert fáj. Aztán nevetek, mert kipróbálom tudok-e még. Tudok. Jól esik és figyelemelterelo. Kilököm magam az ágyból és parancsolom neki, indulás, megyünk. Jól esik a Duna part árnyas sétányain fagyizni, beszélgetni, nézelődni, még ha az aksim a 20%-ot sem üti meg. Kicsit végre el is felejtem honnan jövök és mi a tét. Egy tv csatorna hirdet így egy tv műsort: ITT a lét a tét! Szavakkal szoktunk így dobálózni, nem? Mint például ezekkel: Soha nem iszom többet. Ígérem mostantól mindig jó leszek. Utállak. Soha többé nem akarlak látni. Soha nem fájt még így. Mindig szeretni foglak. Soha nem hagylak el. Pedig van, hogy csak annyi igazságtartalmuk van, mint annak a csatornának és tv műsornak.
Anya egy pár nap után azt mondta: Egy hős vagy. Nem akarok hős lenni, mert mint tudjuk a hősök ugyan Nagy tetteket visznek véghez a harcmezőn, de mivel elől harcolnak dicső ám rövid, fájdalmas életük van. Ha azonban belegondolok, már a harcmezőn állok 3 éve, egyedül csinálom a nagyját, és eddig amennyiszer alul maradtam egy harcban mindannyiszor felálltam még a végén. Mert a végső csata még nincs eldőlve. Anya büszke és "le a kalappal" tekintete ráébresztett, hogy ugyan nem dicsekedhetem olimpiai címekkel, csodás gyerekekkel, celeb élettel, gazdagsággal, ez az ami az én különlegességem: Tudok harcolni és hősként helyt állni.