Tapasz

Nehezen szántam rá magam erre a bejegyzésre, de hát hol legyek őszinte ha itt nem.
Az elmúlt pár napban sok pillanatban éreztem azt, hogy meg fogok halni.
Pár napja jött egy új fájdalom, bal gyomortájékon, ami nagyon éles volt, annyira, hogy kénytelen voltam tapaszt feltenni. Aki nem ismerné, ez egy morfiumtapasz, amiből van gyengébb, erősebb, de ez már igen erős fájdalomcsillapító. Már egyszer kellett használnom, kb. egy hónapja, ezért fel voltam készülve a következményekre. És mivel azt is túléltem, és utána javult az állapotom, reméltem, hogy ez nem egy lefelé ív, hanem egy hullámvölgy az immunterápia hatása miatt.
Szóval a morfiumtapszt fel kell helyezni a testfelületre, olyan mint a nikotintapasz (bár még olyat nem láttam), átlátszó, kicsi. Több óra kell mire felszívódik a hatóanyag és kifejti a hatását, de egy tapasz három napig fent lehet. Én mindig egy nap után leszedtem. Jótékony hatása annyi, hogy elmúlik a fájdalom, és lehet aludni éjjel végre. A negatívumai: hányás, étvágytalanság, szédülés, gyengeség..Szóval teljesen legyengíti a szervezetet, ami egy ördögi kör. Fogytam megint egy kg-ot.
Na de nem innen jött a halálfélelem. Valahogy annyira rosszul éreztem magam, a mindeddig felsoroltakon kívül lázam lett, a pulzusom az egekben, és alig tudtam az ágyból felkelni. Az ajtóbol kivettem a kulcsot, és a hátitáskámban összekészítve a cuccaim feküdtem le felkészülve mindenre.
Ez két éjszakán át tartott. A nappalokat átaludtam, szinte fel sem keltem. Ami érdekes volt, hogy miután leszedtem a tapaszt, nem kellett fájdalomcsillapító. Nem olyan fájalom jelentkezett már mint előtte, vagy a nagyon éles, erős fájdalom hanem csak kisebb, de annál zavaróbb tompa, fájdalom. A második nap éjjel vizesruhával hűtöttem magam, apró kortyokban ittam vizet, hogy ki ne száradjak, mert enni még mindig nem tudtam és fogalmam sem volt hogyan tovább. Amit megfigyeltem, hogy már háromszor volt a kezelések után egy héttel, hogy teljesen kikészültem (eddig ez a legdurvább), és azután éjjel mindig annyit izzadtam, hogy a pizsamám tiszta víz volt. Tetőtől talpig. Mikor felébredtem, nem éreztem, hogy melegem vagy lázam lenne, egyszerűen dőlt belőlem a víz.
Most már fel tudok kelni, meg tudtam írni ezt a blogot is, és erősebbnek érzem magam. Nem mondom, hogy minden rendben, mert még pl. enni mindig nem tudok, csak remélem, hogy a hullámvölgy legalsó pontján már túl vagyok.