Valahogy így nézhetek ki:
Na jó, kicsit túlzok...., na jó, nagyon, de hát muszáj az ilyen dolgokat viccel elütni, mert különben belebolondulna az ember.
A dokinőmnek mutattam, mit szereztem. Azt mondta megszúrnánk egy vékony tűvel, hogy kiderüljön mi az. Mondtam, hogy nem. "Miért nem akarja? Fél a tűtől?"- kérdezte. "Nagyon vékony tű!"
Na igen, ezt már hallottam, pár hónapja egyszer, mikor belementem egy mintavételbe, és egy kb 30cm-es szivattyúval közelítettek felém. Na, és most tényleg nem túlzok. Majdnem el is ájultam, pedig én ilyeneket csak végső esetben csinálok. Meg amikor vért vesznek...
Szóval úgy döntöttem felesleges bárminek kiderülnie. Úgysem lenne semmi eredménye, úgy értem, semmit nem tehetnénk vele. Várjuk a kezelés hatását, nem kapok most semmi mást. Mindezt teljes lelki nyugalommal kell várnom egészen a 6. hétig, mikor sor kerül a következő CT-re. De nem sürgetem az időt, és nem is akarom megállítani. Mindennek eljön a maga ideje. Akkor amikor kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése