Úgy érzem, nem számít mit érzek és mit gondolok. Hogy jó dolgokra gondolok vagy rosszra, vidám vagyok vagy szomorú. Egészségesen eszem, vagy füstölök mint a kémény, tornázok teljes szívvel, ez az életem, vagy a TV előtt fekszem minden este. Hogy kedves vagyok mindenkivel, jószívű és segítőkész, vagy kiabálok, dühöngök, kárt teszek másokban. A gyilkos kórt ezen felsorolások egyike sem érdekli. És ilyenkor lehet mondani, hogy de persze, nem gondoltad jól, elég erősen, szépen, nem jó helyen voltál, nem jót szedtél, és nem annyit csináltál amennyit kellett volna.
Tapasztalatom alapján a betegség leszarja én mit teszek vagy nem teszek, hogy én mit akarok.
Ez a vonal itt megbukott..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése