Mióta tudom a diagnózisom, ami most lesz 4 éve, figyelem az embereket. Az egészségeseket. A betegeket. Figyelem mi lehet a közös bennünk. Mi az amit másképp csinálunk, mi az amiben javíthatnánk, változtathatnánk, hogy mi is olyan egészségesek legyünk mint a többiek??! Mikor megérkezett hozzám a betegség sok mindenre tudtam fogni. Iszonyatos lelki fájdalmaim voltak évekig. Nem nagyobbak mint egy átlagos szerelmi csalódás, költözés, munkahelyi problémák, vagy barátoktól való távol kerülés. Viszont ez nekem mind egyszerre, rövid időn belül következett be. Nem tudtam egyedül megbirkózni vele, nem tudott kihúzni senki ebből az önmarcangolásból hiszen nem is tudtak róla...és éreztem, hogy a hasamban, szívemben iszonyatos érzések söpörnek végig, gombócok, dörömbölések, úgy éreztem nem bírom ki. Pedig kibírtam, 3 évig tépelődtem, őrlődtem egymagam. És egy ilyen élethelyzet kedvez a betegségeknek..
Régebben sosem voltam beteg, bulizós, utazásokkal teli életet éltem, Minden jól ment mígnem jött ez a nagy űr a szívembe. Kerestem a szeretetet, amit általában nem találtam meg. Vagy csak nem tudtam, akartam. Ha pedig igen, szerettem volna, akkor nem jött össze, nyílván azért mert én is egy szerencsétlen embernek éreztem magam. Majd egyre jobban megszoktam a magányt, erősebb lettem lelkileg, és kezdtem látni az élet szebb dolgait. Kialakítottam egy normálisnak nevezhető életvitelt, nem őrlődtem annyit, lekötöttem magam. Ekkor jött a betegségem...Mindennek 4 éve és azóta gyökerestül megfordult az életem. Egészségesen eszem, sportolok újra, pozitívan gondolkodom, mindent megteszek a gyógyulásért. Mégis folyamatosan falakba ütközök. Mikor láthatnám már a javulást, újra visszaesek. És egyre jobban kifogyok az ötletekből mit tehetnék még. Testileg és lelkileg, mentálisan is figyelek amire csak lehet. A rossz gondolatokat, régi dolgokat kiűztem magamból végleg. DE valami még hiányozhat...
És persze közben azt látom, hogy dohányoznak, egészségtelenül táplálkoznak, cukrokkal, zsírral, szitkozódnak, gonoszkodnak, isznak..és mégis élnek..egészségesek. Ilyenkor úgy odaszólnék, hogy:"hé, tönkreteszed magad, miért teszed ezt?" -de nem hinnének nekem. Mert csak akkor fogják látni, ha már beütött a baj...
Megkérdőjelezem ezáltal, hogy vajon tényleg számít bármi más, egészséges és beteg ember között mint a genetika??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése