MR előtti nap -összefoglaló

Szia Nati, és Mindenki aki olvassa ezt az oldalt :)

Jelentés: Holnap megyek újabb MR vizsgálatra (pontosabban máj MR -UTÁLOM! Összehasonlítják az előző eredménnyel) és előtte beugrom az onkológia kedves pszichológus srácához is egy beszélgetésre.

Most azonban kezdjük az elején:

-fizikai állapotom: jelenleg (ami nem általános, napi szinten változik) fáj a műtött oldalon a karom. Mintha a karomon át futó ér fájna, nem tudom teljesen kinyújtani. Nem tudom kellene-e tornáztatni, vagy pihentetni érdemes. A nyakam-vállam be van állva, nehezen mozog. A fejem fáj, bár foghatom az időjárásra is, a szemem ég. De nem vészes, még melóban ülök és probálok koncentrálni. Néha sikerül. Esélyes hogy holnap jobban leszek, mert az idő nagyobb részében semmi bajom. A dokim nem mondott semmit mikor ezeket elmondtam. Gondolom szokásos és tipikus tünetek.

Ami a lényeg: még tudok nevetni és elfelejtkezni a gondokról ha hazaérek és vár a kutyám és Á. Viszont hihetetlen sebességgel változik a hagulatom, és bármitől sírva fakadok.

Már várom a tavaszt, hogy lehessen kirándulni a természetben. Kicsit tartok is tőle, mert a lépcsőn is nehezebben tudok felmenni, és szaladgálni sem úgy megy mint régen, de májusban vége az interferon kezelésnek, ha minden igaz!

-lelkileg ingadozok mint egy libikóka. Azért is kért meg Á, hogy menjek el az "Atyához". -Így hívom a pszichológus srácot, mert olyan mint egy pap. Holnap már nem mondom le. Van téma amiről beszélgetnék vele, ez többnyire nem az egészségi állapotommal függ össze.

Az egészségi állapotommal kapcsolatban keveset aggódom. Olyankor kiakadok, hogy mi lesz ha... és ezen kívül meg mindent elvettek tőlem ami jó volt, és most hiányzik! Például: cukor, csoki, sütik, féktelen bulik, ezen kivül minden amiben liszt van, mint a lángos, meki, igazi kenyér...-mert persze lisztérzékeny is vagyok.

Nem szoktam senkinek beszélni a betegségemről, könnyebb így, mert elfelejthetem, hogy mi volt, és vehetem úgy, hogy én egészségesen élek és sokkal tovább is fogok így élni, mint azok akik zsirosat cukrosat vagy más károsat tömnek magukba. Viszont voltam nőgyógyászati kontrollon és kénytelen voltam mesélni róla. A nő először kicsit flegma, nemtörődöm volt. Amint ezt elmondtam, mindjárt elkezdett sajnálni, és odafigyelt. "Hát, ez a betegség nem piskóta..de gondolom Te tudod a legjobban. Lehet, tudnál is újat mondani még nekem is!" . Mi tagadás, tuti tudnék. Ilyenkor újra rájövök milyen súlyos volt is a baj, újra átélem, rágondolok, és ezt nem akarom! Mert előre kell nézni, és még ha nem lehet/kell is felejteni, legalább megpróbálom elfogadni, hogy megbetegedtem de meggyógyultam!