Az állapotom jelenleg: átlagos. Ami abból áll, hogy lelkileg: jó testileg: közepes.
Múlt héten az állapotom rossz volt. Lelkileg teljes bukás, testileg pedig akkor is fájdalmak.
Pár
hete, talán egy hónapja is újra elkezdett fájni a vállam, karom,
lapockám, szóval a hátam felső része. Ezt tulajdoníthatjuk annak (és
miért ne tennénk) hogy a kutyámat le kell vinnem sétálni, fegyelmezni,
játszani vele, labdázni, ami mind-mind azzal jár, hogy újra mozgok.
Futkározok, le-fel hajolok, dobok, tartok, fogok. Vettem rá Sport
krémet, azzal kenegetem. A fájdalom jár s kel ide-oda, de múlni nem akar
–ez a rossz hír.
Pár napja újra
rámtőrt a depresszió. Én még elviseltem volna, de odáig jutottunk, hogy
Á. erőltette, menjek el az Atyához (igy hívom az onkológus
pszichológust). Viszont én most nem akartam. Már abban sem láttam
megoldást.
Megpróbálom leírni milyen érzés is ilyenkor:
-üresség
-mélység
-magány
-jövőkép nélküliség
-letargia
-idegesség, feszültség
-minden érdeklődés hiánya
-tehetetlenség
Nem
látom a jövőt, nem érdemes élni, miért keljek fel, miért feküdjek le,
nem akarok látni senkit, nem akarok tenni semmit- érzés. Szörnyű.
Legbelül viszont tudom, hogy vége lesz, és várok. Nem tudok csinálni
ellene semmit, ha akarok, már akkor sem megy. Gyengének érzem magam és
reménytelennek az egészet.
Mikor túl
vagyok ezen az állapoton, és visszanézek, azt gondolom egy „viszonlag”
szerencsés ember vagyok. Lehetne jobb is (kis telhetetlen!) de rosszabb is
(na végre, valami pozitív!). Van egy lakásom, egy kutyám, egy munkám,
szüleim, pár ember akinek talán fontos vagyok, és Á. aki a világ
legkitartóbb embere és mindig számíthatok rá! Hát akkor???!
Mivel
CT-re jövő héten kell mennem (kedd), és március 6-án
kontrollvizsgálatra a bőrgyógyászomhoz, arra gondoltam ezen napok
valamelyikén elnézek az „atyához”.
Érdekes
dologra lettem figyelmes, mikor megpróbáltam összeírni miért vagyok
ilyen: mindenki azt gondolná, hogy tudja mi volt az első helyen, de
érdekes, hogy csak a 5. és egyben utolsó pont szólt a betegségemről!
Igen, ismerős, nekem is végigkövette ez az érzés a mindennapjaimat. Ugyanez... Letargia, minek keljek ki az ágyból, úgyis használhatatlan vagyok, felesleges, este megint be kell nyomnom azt a sz@rt, holnap még rosszabbul leszek... És ezt, minden nap... Ha épp nem, akkor csodálkoztam, hogy mi történhetett.
VálaszTörlésLelki és fizikai fájdalom egyaránt.
Én mindent a pszichológusomnak mondtam el, mert utáltam oanaszkodni, utáltam, hogy én most "beteg" vagyok és mások gyengének látnak. Az voltam, de nem akartam, hogy ez egyértelmű legyen, persze tökéletesen az volt, elmondták (utólag).
Sosem vagy egyedül és a legfontosabb még mindig: csak egyszer kell végigcsinálni, átállítani az immunrendszered és aztán minden jobb lesz! Egyszer kell megharcolni, aztán szabad leszel! Nincs szuri, nincs ez a fajta depresszió, nincs ez a kör... Csak türelmesnek kell lenni és csinálni, ameddig nem árt többet, mint használ.
Ha a felénél vagy, kezdj el vosszafelé számolni. Hónapokban lehetőleg és arra a napra koncentrálj, amikor leteheted. Én a végén már nem akartam abbahagyni, mert féltem... Hogy mi lesz, ha megvonom a testemtől, aztán újra jönnek a bajok? De rájöttem, hogy egy év ilyen mértékű behatás ezermillió százalék, hogy hatott. Éreztem, minden nap. Onnantól elkezdtem bízni, nyitni egy új életre. És azóta is minden rendben, és lehet én vagyok bolond, de a mai napig, amikor valami betegség akarna úrrá lenni rajtam, olyan, mintha aktivitásba lépne a feron. Nem tudom, hogy van-e ilyen, de van hatása a szervezetemre.
Szóval a jövő, az szebb, mindenképp szebb. Persze az sem utolsó, hogy addig hogyan élsz, hogyan gyűröd le az akadályokat. Nincs más, csak a kitartás, az apró szépségek észrevétele és ha van kedved, bizonyos módszerek kipróbálása, van elég, valami segíthet. De ezt te érzed, hogy mire van szükséged, magadra hallgass!
Kitartás, és még valami: ha van egy listád, ami azok a dolgok szerepelnek, amik depisség tesznek, érdemes lenne azokkal a dolgokkal foglalkozni, amik nem a jól-létben segítenek. Ha jól értettem, ezt írtad össze. Most olyan helyzetben vagy, hogy ki kell iktatnod azokat a forrásokat, amik elvesznek belőled. Jó okod van rá!!
Üdv.: Nati
És egyébként mi a helyzet a márciussal? Ne tűnj el, dádá lesz! :)
VálaszTörlés