UNDO

Mostanában teljesen rá vagyok kattanva egy játékra, kikapcsol. A neve pasziánsz, szerintem mindenki ismeri. Nincs sok logika benne, inkább szerencse milyen sorrendben jönnek a lapok. Ha egy kicsit a sorok mögé nézünk rájöhetünk, hogy az élet is tele van lapokkal..

Van, amikor sehogy sem tudok a végéig eljutni, valahogy nem úgy jönnek a lapok. A játék elején sosem tudom, hogy az a forduló hogyan végződik. Lapok, amikből kiindulok, és vagy sikerrel fejezem be, vagy elbukom. Így hozták a lapok, el kell fogadni, hogy hiába próbálom, nem tudom felülírni a programot. Ennyi telik az erőmből. Vagy csak elcsesztem. Olyan is van!

Van, amikor rájövök, hogy ahova letettem egy lapot annál van jobb lehetőség is elhelyezni, olyankor visszalépek egyet- nyomok egy „undo”-t – és folytatom immár a másik lehetőséggel tovább, mert ez jobbnak/logikusabbnak tűnik.

Mostanában pedig egészen addig elmegyek, hogy ha két lehetőség van, választom az egyiket, játszom vele, és ha nem sikerül a végére jutni, nyomok sok-sok undo-t, és mikor megejelenik az a másik lehetőség, amit elszalasztottam végigjátszom azzal is.  "Mi lett volna ha" elven.

És közben dúdolom a „miért nincs két életem” című számot :D

A mai nap tanulsága:

 Élj úgy, hogy ne kelljen az undo gombot felhasználni! Leginkább azért se, mert az életben nincs ilyen gomb.