Voltam bőrgyógyászomnál kontrollon. Már 3 hónapja nem találkoztunk, így megnézte az anyajegyeimet kézi dermatoszkóppal, megnyomkodta a nyirokcsomóimat, megkérdezte hogy vagyok. Megnézte a véreredményem. Csak a GOT-om lett magasabb (mint egy kezdő alkesznak) de egyébként a TSH és más eredmény is jó, néhány darab "egy csillagossal" fűszerezve. Volt nekem már nulla csillagos eredményem is (amikor minden a megfelelő értéken belül mozog), mégis beteg lettem, nem jelent semmit.
Nyárra „szabadságot” kaptam, nem kell mennem semmire, szeptembertől azonban beindul a CT, MR kontroll is. Mivel mondtam hogy a karom mindig fáj, beszélnem kell egy gyógytornásszal. Jó lenne ha tudnám, mi az amit szabad, kell, tilos csinálni a karommal, hogy jobban legyen.
Az interferonból 8db van már csak hátra, így a visszaszámlálás indul!!! Azt mondta a doktornő: akkor most leépítjük –mondom az remek, és azt hogy kell? (kicsit olyan mintha drogról állnék le) Mondta hogy egyre kevesebbszer adjak, míg a végén már csak a saját immunrendszerem harcol minden ellen. Kicsit izgulok emiatt, de van még Culevitem, amit gondoltam szedni még pár hónapot, illetve vettem egy gyümölcskoncentrátumot, ami immunerősítő. Megpróbálok stresszmentesen élni (bár elég nehéz interferon mellett, ami frusztráltságot, feszültséget okoz) de minden mellékhatás lassan elmúlik majd, legalábbis bízom benne. Májusban volt egy éve, hogy észrevettem magamon a bajt, és augusztusban lesz 1 éve, hogy tünetmentes vagyok.
Kérdésem, hogy hogy tudjak hinni a teljes gyógyulásban, ha már egyszer volt ilyen, és visszajött 1,5 év múlva? Addig mit csinált, hol lappangott a betegség, és miért jött elő? És mi lesz ha most is előjön egy váratlan pillanatban? –ettől félek igazán.
Szerintem erre senki nem tudna tökéletes választ adni. Olyat, amit teljesen el tudsz hinni, nem hangzik hókuszpókusznak és reális alapokon fekszik. Talán nincs ilyen válasz... Vélemények, tapasztalatok lehetnek. Az enyém az, hogy egy ilyen erejű betegség nem véletlenül jön. Tanítani akar és megköveteli, hogy megtanuld a leckét. Hogy mi is az, talán mindenki saját magában érzi, legbelül. Én legalábbis éreztem, tudtam, hogy itt komoly változásoknak kell megtörténnie ahhoz, hogy teljesen meg tudjak gyógyulni. Felfordult az életem és elölről kellett kezdenem, restartoltam, de ma ennek köszönhetem, hogy itt vagyok és így vagyok. Persze nincs rá garancia, hogy nem jön vissza bármikor is az életem során, de már úgy gondolok rá, hogy teljesítettem a kihívást, teljesítettem azt, amit megkövetelt tőlem, miért zaklatna újra? Ha visszajön annak OKA lenne, s újra fejlődésre késztetne. Ha nem jön, akkor valószínűleg jó úton járok és bár meg-meglegyint az árnyéka a betegségnek, de nagyon hagyom magam belezuhanni, a "mi van ha..?"-ba. Ugyanis, ha így lenne, nem lenne más cél, csak felállni és újra kijönni belőle.
VálaszTörlésAmikor a Páromnak beszélek arról, hogy tartok tőle, hogy valamikor megint beteg leszek, akkor ezt mondja (és mindig úgy érzem, hogy igaza van és megnyugtat): Amit az a betegség megkívánt tőled, megtetted. Célja volt és te elérted a célt. Nem fog visszajönni, vége van! Az egyetlen dolog, amit innentől kezdve meg kell tenned az az, hogy megpróbálsz HINNI. S ezt egyre erősíteni magadban. A hitet, hogy elmúlt, vége, már másról szól az élet.
Nem tudom, hogy univerzális recept-e, de nekem egyre jobban működik. A válaszokat, hogy megtanultad-e a "leckét" úgyis magadban találod. Vagy lehet, hogy neked nem leckét adott, hanem valami mást. Nem tudom... Személyes történet.De ameddig nem jutsz el egy olyan pontra, ahol azt érzed, hogy te megtettél mindent és ennek a betegségnek már nincs helye az életedben, addig szerintem nem tudsz teljesen megnyugodni. Nekem jó érzés, hogy azokat a tapasztalatokat, technikákat, amit a betegség miatt sajátítottam el, a mai napig használom és nem félelemből, hanem mert nyertem velük. Ez magabiztosságot és erőt ad ahhoz, hogy amiért megtörtént nem múlt el, nem veszett el, tudtam kamatoztatni az akkori megszerzett tudást.
Szóval próbálj meg te is egy fix pontot találni, amibe belekapaszkodhatsz. Lehet az az interferon, lehet az a pszichológus segítsége általi újra önmagadra találás vagy bármi más, amire azt tudod mondani, hogy tudsz hinni benne.
Vagy felejtsd el amit írtam és találj új válaszokat. Lehet, hogy az lenne a reálisabb, mert ez mindenkinél személyes történet.
A te betegséged belőled akart/akar kihozni vagy megvilágosítani valamit.