YERVOY- Immunterápia

Hát, ezt is megértük (és ilyenkor ezt szó szerint értem)! Egy újabb lehetőség, egy újabb remény! Nem volt könnyű az idáig vezető út, de hiszem, hogy megérte, még ha egyelőre nem is tapasztalom a hatását, eredményét.

Először pár szót magáról a készítményről:

A YERVOY javasolt indukciós kezelése 3 mg/kg, 90perc alatt intravénásan adva, minden 3. héten,összesen 4 dózisban.

A YERVOY-ban lévő hatóanyag az ipilimumab, egy fehérje, ami segíti az immunrendszerét abban, hogy az immunsejtek megtámadják és elpusztítsák a daganatsejteket.

A hatás kialakulásához bizonyos latenciaidő szükséges, de a betegek többségében már az első 12 hét során kialakul, és a tumorszövet csökkenésében nyilvánul meg. Meg kell említeni azonban, hogy a betegek egy részében a terápia kezdetén a tumortömeg nőhet, sőt új léziók is megjelenhetnek. Ez nem jelenti a terápia sikertelenségét, mert ezekben az esetekben is bekövetkezik a későbbiekben a tu­mor­szövet regressziója. Mind­ez, a látszólag paradox jelenség a Yervoy^® egyedi hatásmechanizmusából ered, ami nem közvetlenül a tumor­sejteket célozza meg, hanem a szervezet immunválaszát javítja. Megál­la­pították, hogy ez a kezdeti tumorszövet-növekedés valójában T-lim­focita beszűrődésnek tulajdonítható, ami a gátlás alól felszabadított, hatékonyabb immunválasznak köszönhető.

A felén már túl vagyok, és mellékhatások tekintetében, eddig és remélem a közeljövőben is szerencsésen megúszom. Mivel a szer nagyon drága, ezért kórházi benntartózkodást igényelne, de arra koncentráltam, hogy minden rendben legyen, mert haza kellett jönnöm este mindenképp. Eddig sikerrel is jártam. 
A fekete leves része az, hogy nagyon gyenge vagyok, néha szédülök, és sajnos fájnak a daganatok (helye, benne valami, sugárzik ki) nem tudom, csak, hogy szednem kell fájdalom csillapítót, és inkább egyre többet mint kevesebbet. 
De kitartok és hiszek, mert itt a tavasz és jön a nyár, és rengeteg tervem van, és ez a betegség rámutat minden nap, hogy az élet igenis szép, és elképzelem mire vágyom, mit kapok meg ha majd egyszer ennek vége...most ez a legtöbb amit tehetek. Csak olyan nagyon nehéz ezt néha megtenni és elérni, hiszen minden egyes percben velem van a fájdalom, ami ennek az ellenkezőjét sugallja.

A kezelés mellett aminek feladata a testemben rendet tenni, nekem lelkileg erősnek és pozitívnak maradni, a következőkkel próbálom támogatni a javulási folyamatot:
-Vitanax PX-4 (gombakivonat), Shitake
-Béres csepp + C vitamin + D vitamin
-Lapacho tea, vesetisztító tea, csalántea, tafedim tea, lúgos víz, bió gyümölcs-zöldséglevek

- natúr kozmetikumok, tusfürdők
-cukor elhagyása
-tejtermékek csökkentése
-gluténmentes étkezés

Akinek van még ötlete és tanácsa arra vonatkozóan, hogy mit tegyek bele a napi rutinba, nyugodtan írjon :)

Puszi és ölelés Nektek! 

"A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk. (Arthur Golden)"

 

"A válság az új életerő forrása"

Sokat tanultam az elmúlt években. A betegségről és magamról is.

Változtam, és örülök ezeknek a változásoknak, ez az egyetlen jó dolog ebben a rémtörténetben.

Apró dolgok, de mindegyik segített jobb emberré válni, ahhoz közelivé aki mindig is vágytam lenni.

Megtanultam mi a türelem. Milyen az igazi várakozás. Milyen azt mondani nem bírom, majd felállni és folytatni. Megtanultam magam szeretni. Nem görcsösen változni, hanem elfogadni olyannak amilyen vagyok, a hibáimmal. Megtanultam másokat tisztelni. Küzdeni. Remélni. A mának élni. És kicsit a jövőnek is. Elfogadni dolgokat, együtt élni velük. Nem apró dolgokon kiakadni. 

Ültünk anyukámmal valahol és jött egy férfi, az arca csupa seb. Anya azt mondta:

-látod milyen csúnya az arca, mégis boldog, családja van. Én azt mondtam: -bárcsak nekem is inkább ilyen sebem lenne.. Anya bólintott. Biztos vagyok benne, hogyha ezt a mostani betegséget nem éljük meg, és netalán úgy születek, sebbel az arcomon, az lett volna a legnagyobb baj, talán nem is bírtam volna feldolgozni könnyen. Ez a betegség rávilágított arra, hogy soha ne mond hogy "soha" és hogy mindig lehet rosszabb a "rossz"-nál.

Én ezt régen nem tudtam. El voltam foglalva a saját apró cseprő problémáimmal, semmi sem volt úgy jó ahogy, meg akartam felelni mindenkinek. Azok a dolgok jelenleg olyan picinek tűnnek, mint egy kis kenyérmorzsa. Akkoriban azonban nagyok voltak mint a sziklák.  Óriások, amiket nem tudtam arrébb görgetni..